Marno János: Az első sírásó - NEPPER KAPITÁNY (HOLOCAUST)

(9. Részlet az Második felvonásból)
 
 
 
Katona                                (mint tengerész-kapitány - nepper)
 
(Nepper kapitány dala)
 
Füstöl a tenger, lavor reped,
barnán hördül a láger éj,
fürdőkabinban kalóz szíved,
forrázza vízkő - hidegvér.
 
Gyűrött barázdán ugrik a tű,
ne siess pofára esni,
lövésed túl élethű!
 
Bérházra jut egy marhavagon,
leszopott csont ma mennyit ér?
mi hát megillet magánvagyon,
kampóvas, szappan és kötél.
 
Ádám
 
Gyűrött barázdán ugrik a tű,
ne siess pofára esni,
lövésed túl élethű!
 
És fordul a kocka, skót szelet,
Marha vagy! tátog egy hering,
halál máskor is beléd szeret,
fű alatt doboz fű kering.
 
Gyűrött barázdán ugrik a tű,
ne siess pofára esni,
lövésed túll élethű!
 
Szakállt ereszt a bolygó féreg,
fehér port szállít feketén,
kocsmáról kocsmára tévelyeg,
lelket menteni szőrmentén.
 
Gyűrött barázdán ugrik a tű.
ne siess pofára esni,
lövésed túl élethű!
 
Betér egy boxba, annyi neked!
szeméből túlvilág szitál,
jégkocka égeti feneked,
--Rendel a Nepper Kapitány!
 
Gyűrött vénába törik a tű,
siess más világot látni
az út pofon egyszerű!
 
(a "Nepper-dal" közben kint – holocaust, a kocsma
"fantasztikus kórterem"-mé változik át; a szokottnál
hallucinatívabb zene - képek)
 
Ádám
Megfúlok! a világítás
összevissza kékül, zöldül...
 
Lucifer
 
Egyszerre több órád ütött –
zavarunk a színek körül
így valós...
 
Virágáruslány
 
Ibolyám, nesze!
 
Tudós
 
A szívócső jó gondolat,
étvágyát ha rontja esze,
pótol örlő, metsző fogat.
 
Éva
(aggódva)
 
Rosszabb színben van ma messze,
mint tegnap, vagy tegnapelőtt...
 
Ádám
 
Te ki vagy?
 
Éva
 
Hű ápolónőd.
 
Ádám
 
És ti, e szörnyű mennyekben,
zuhantok-e vagy repültök,
hogy nem hagytok lélegzenem?!
Vagy velem esik csak e mű?
 
Lucifer
 
Ennyi nővér s orvos között
lehetsz is bátran szűkkeblű!
 
Ádám
 
Hinném, hogy tán menekülök,
ám nem tudom, ki, mi elől...
 
Lucifer
 
Magyarázzam?
 
Éva
 
Hadd épüljön
karjaimban zavartalan!
 
Szfinx
 
Hallgatok.
 
Virágáruslány
 
Én fel nem rázom
többé, az szent!
 
Cigányasszony
(felmosóval a kezében)
 
Rongy-varangyom,
kushadj te is, még idején
kicsavar majd itt ez a nyél!
 
Tudós
 
Tisztázd, asszony, az úr-padot,
úgy számolom, valószínű,
egy embert veszítünk ma el!
 
Lucifer
 
"Egyet"? s nem- „őt"?
 
Csontváz
 
Ex-barátod
már most csak nem exhumálod,
Lux-ex (kaszást ne említsem!)
ex-kuszálóm?!
 
Lucifer
 
De jól forog
ez a csontnyelv, azaz nyelvcsont –
kapjon a Sátán ebe be!
 
Virágáruslány
(táncra kezd a csontvázzal)
 
Veled tartok!
 
Tudós
 
Tanulmányozd,
készíts mélyinterjút vele!
 
Cigányasszony
(büszkén)
 
Akad egy és más állapot,
melyben csak a lányorn virul!
 
Éva
(szelíden)
 
Hadd itassam fel a nyirkot!
 
Ádám
 
Érzem, az anyag szelleme
hogy szöktet szorítóiból...
Isten egy kő, szürke tarkó,
higgadok, félelmem oda.
 
Lucifer
(aggódó dühvel)
 
Fenéket! ez mind a narkó!
 
(a tudósnak)
 
Dokikám, egy palack sólét
rendel a Világiroda!
 
(pontfényekre osztódik fel a szín, Lucifer monológja
közben Ádámot infúzióra kötik, a Tudós vizitel stb.)
 
Lucifer
 
Tenger és űr és kórterem –
Teremtő! mivé lett erőd?!
Szondáz őrjöngő falanszter,
gombát robbant és műfelhőt
osztályoz kísérlet célján,
kitudni, mindenekelőtt
rendje, vagy zűrje pont a tám?
Gyámoltalan darab üszök
bármelyik nap, mit feltalál,
s másnaponta meghatódik
tört szeme hatósugarán.
Virágportól folyvást tüsszög,
csésze mellé köpdös, amíg
olajra lép egy karaván.
Dupláért adja a semmit,
az sok neki - nem elég ez,
s mit nem mutat ki fukar szám,
falka farkas, fuvar bárány
visszatér hűlt kezdetéhez.
 
Tudós
(a gyerek Káint és Ábelt vizsgázza)
 
E kis kan doktornak való,
ez diszkó-pásztornak lesz jó.
 
Lucifer
 
Játékoddal nem békülök,
Teremtő, ha unom is bár!
Legyen üres tőled a Föld
Szerelmem az űrben kivár...l
 
(a Bábus mint a Föld Szelleme is!)
(Ádámot rázza)
 
S gyorsabb nem is lehet mentő!
rohamkocsi, hullabatár,
cégérén a cserélhető
csillagközi sírfelirat:
"EMBERÉRE TALÁLT A FÖLD!"
 
(félre)
 
Szó, ami szó, szavaimnál
lerobbantabb képet mutat.
 
Ádám
 
(kiegyenesedik; transzban)
 
Hiszen látok! - Szívem eláll,
összes bűnöm kint téblából...
 
Éva
(vergődve a „háromszögben")
 
Hol ápoljak? hol takarjak?
Könnyem elfoly, vérem meghűl,
nem oldalam a gondolat.
 
Lucifer
(Évának)
 
Fújd a betétdalt a Földről
(takarodó versenydarab):
"Hazádnak rendületlenül"…!
 
Éva
 
Emlék, mely magával ragad!
Ezüst ajkadnak a zára
ajkam legyen utoljára...
 
(megcsókolja Lucifert, Ádám és a Föld Szelleme között
ölelkeznek a romokon)
 
Föld Szelleme
 
Türelmemnek vége szakadt!
Hitted tán, hogy űr-utadon
megfordul a rémtörténet,
angyal száll a keresztfára,
feloldozván átok alól
hangyaléptű kígyófészket?|--
Tévhitednek ím' az ára:
szétszórt betűk sík papíron,
s lábad előtt tükörképed –
töltekezik a káröröm.
 
Ádám
 
Nem érintik meg bánatom,
magam vagyok rajt' a titkon!
 
Föld Szelleme
 
Igaz vagy sem: reád bízom.
Bármely titok magján az űr
(honnét való minden viszony):
amit kitudsz –  megsemmisül.
 
Szfinx
 
Hallgatok.
 
Ádám
(ünnepélyesen, mint egy gyerek)
 
Csak sötét legyen,
kérlek, mikor eltávozol!
 
Virágáruslány
(a sötétben már)
 
Még egy szálat ezek közül!
 
Ádám
(parazsával ki a színről)
 
Hogy is nyílnék rózsa éjjel...!