Bényei József: Testament (Végrendelet in English)

A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.
 
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
 
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
 
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
 
csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.
 
Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
 
vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.
 
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.
 
Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.
 

The world must be endured, no doubt.
Don’t ever let flowers cry about.
 
Don’t ever leave birds fearful, scared,
faith aborted in the snow, dead,
 
don’t leave dreams ashamed in evenings,
apple trees shiver with cold in April,
 
don’t let minutes stop and stand still,
no forever locked windows here,
 
let no one shoot at starry nights,
shrubby brushwood overgrow paths.
 
As long as your shoulders can bear,
of all barren graves take good care,
 
care for loneliness all forlorn,
smoke, bright light, mortals’ halo worn.
 
Help with gentle dream calm down the eyes
of the forsaken crying to the skies.
 
Learn to love tears, wounds, misery:
someone must remain humanly.