Turczi István: Kezdet

(TD-nek, levél helyett) 

Vagyok; ami jó kezdet ahhoz, hogy végül ne legyek. És 
akkor az lesz. Sokáig. A múlás ércnél maradandóbb. Az 
lesz, hogy majd türelmesen hallgatom, mint növekszik 
bennem az idő ásványi éneke. Majd tarka morajban 
kezdődöm újra el. Élet helyett már életrajz, szavak helyett 
szavak múzeuma. Parancsolatok nélküli, fosszilis béke. 
Teremtő távol-létben lenni boldog vagy boldogult. 
Nagyapám szerint aki kevesebb ideig él, tovább lesz halott. 
Hosszú, paradicsomi állapot. Ő csak tudta; kádármester 
volt és cádik. Hét falu leste minden mozdulatát. Véletlen 
vetődtek a Börzsönybe, megigézte őket a táj, és az emberek 
néma büszkesége. Kisázsiából indult Erdélyen át a kara 
nemzetségbeli portyázó fekete suhancok ősi szokásait 
követve. A legtöbben továbbmentek, ő maradt, amikor 
megszületett apám. A véletlen persze még nem okvetlenül 
sors. Inkább jó kezdet.