Alkímia (Hungarian)
I. Melanózis A kísérletre nézve bíztató a kezdet. Egymáson lassan átringanak a színek. A fehér eltűnik a feketében, a vörös a fehérben, és a citromsárga a vörösben. Elemek, elmék egyesülése. Az alkímia aranyszabálya maga az arany. Az érzés, ahogy hátadat egy nem létező falnak döntve mégis szilárdan állsz. Értékesebb, ami nem birtokolható. A többit majd hozzáolvassa a szem. Közben feloldódnak a formák, márványujjak motoznak a sötét tagolatlan felületén. A feketével nem érkezik a szembe fény. Nyílik és zárul mögötte a mélység. Súlyos, akár egy példázat. Nem lehet elmozdítani. Árnya sincs, csak emléke. Még ha volt is, mintha mindig volna. Araszolva eljutni a felismerésig, nem visszafordulni, folytatódni innen, végül leereszkedni a másik ember sötétségébe. Uploaded by | Fehér Illés |
Publisher | Palatinus Budapest |
Source of the quotation | A változás memóriája |
Publication date | 2011. |
|
|