Ady Endre: Remembrance of a summer night (Emlékezés egy nyár-éjszakára in English)

Az Égből dühödt angyal dobolt
Riadót a szomorú Földre,
Legalább száz ifjú bomolt,
Legalább száz csillag lehullott,
Legalább száz párta omolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt,
Kigyulladt öreg méhesünk,
Legszebb csikónk a lábát törte,
Álmomban élő volt a holt,
Jó kutyánk, Burkus, elveszett
S Mári szolgálónk, a néma,
Hirtelen hars nótákat dalolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Csörtettek bátran a senkik
És meglapult az igaz ember
S a kényes rabló is rabolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Tudtuk, hogy az ember esendő
S nagyon adós a szeretettel:
Hiába, mégis furcsa volt
Fordulása élt s volt világnak.
Csúfolódóbb sohse volt a Hold:
Sohse volt még kisebb az ember,
Mint azon az éjszaka volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Az iszonyúság a lelkekre
Kaján örömmel ráhajolt,
Minden emberbe beköltözött
Minden ősének titkos sorsa,
Véres, szörnyű lakodalomba
Részegen indult a Gondolat,
Az Ember büszke legénye,
Ki, íme, senki béna volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Azt hittem, akkor azt hittem,
Valamely elhanyagolt Isten
Életre kap s halálba visz
S, íme, mind mostanig itt élek
Akként, amaz éjszaka kivé tett
S Isten-várón emlékezem
Egy világot elsüllyesztő
Rettenetes éjszakára:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.

1918

From the Sky an angry angel drummed
A harsh alarm to the gloomy Earth,
At least a hundred youngsters went mad,
At least a hundred stars were falling,
At least a hundred maidenheads were lost:
It was a strange,
A very-very strange summer night.
Our old beehives burst into flames,
Our nicest filly broke her leg,
In my dream the dead was alive,
Our good dog Burkus ran away,
Our good maid Mary, who was mute,
Suddenly started to sing loud songs:
It was a strange,
A very-very strange summer night.
The worthless people dashed out boldly,
And the true man crouched down at home,
Even choosy robbers went to rob:
It was a strange,
A very-very strange summer night.
We knew that man was fallible,
And niggardly when he should give love,
And still, it was so strange to see
The turning of the present and past.
The Moon had never been more mocking:
Never ever had man been smaller
Than he was on that fateful night:
It was a strange,
A very-very strange summer night.
Hideousness leaned over spirits
With sardonic, malicious delight,
Secret fate of every forefather
Moved inside of every single man.
To a bloody, terrible wedding,
The Thought, the proud servant of Man
Went out while he was drunken,
The lad who was then nothing and lame:
It was a strange,
A very-very strange summer night.
I thought then, I thought that night
That some neglected, forgotten God
Would wake up and bring me to death,
And lo! I am still living here today
As someone I became during that night,
And I’m waiting for a Savior
Recalling that terrible night,
When a whole world was sinking down:
It was a strange,
A very-very strange summer night.