Ady Endre: Iubește-mă, Doamne (Szeress engem, Istenem in Romanian)

Istenem földben, fűben, kőben,
Ne bántsuk egymást mostanában:
Sokat járok a temetőben. 

Sokat emlegetlek, citállak:
Te vagy ma a legvalóbb Nem-Vagy,
Ős magyar névvel: az ős-Állat. 

Szeress engem, ha tudsz szeretni,
Szeress engem, mert, jaj, utálnak
S olyan jó szeretettnek lenni. 

Szeress engem s ölelj át szépen,
Mi, hajh, cudar világot élünk
S kenyértől függ az üdvösségem. 

Úgy szeretnék szabad úr lenni,
De éltem, sorsom ki van mérve:
Így kell születni, így kell enni. 

Így kell csókolni s megmaradni
És így kell nagyokat tervelni,
Kérni és mindig adni, adni.

Doamne-n sol, iarbă, rocă,
Să nu ne agasăm acuma:
Umblu adesea la morgă.

Te pomenesc frecvent, te citez:
Tu ești realul Nu-Ești,
Numit: Animal-arhaic, sec.

Iubește-mă, dacă poți,
Iubește-mă, că mă urăsc,
Iubiți am vrea toți.

Iubește-mă învăluind,
Că trăim în lume mârșavă,
Pâine vreau izbăvind.

Să fiu domn liber, aș dori,
Dar traiul, rostul sunt date:
A se naște, a se lăcomi.

Dăinuind, a se săruta,
Făcând așa planuri mari,
Cerând, a da, a da întruna.