Ady Endre: Mihály Vitéz Csokonai (Csokonai Vitéz Mihály in English)

S amikor az este elterpedt,

Rongyos mécsese lánginál

Imádkozott egy nagyon furcsát

Csokonai Vitéz Mihály:

*               

»Add, óh, Uram, ki vagy, vagy nem vagy,

Rossz hátam alá a karod:

Úgy emelj el innen magadhoz,

Ne lássanak a magyarok.«

»Add, óh, Uram, hogy szépet lássak

Távolból. Mindegy, ha hamis

Az, amit a távolból látok.

Magyar vagyok én magam is.«

»Akarok egy valakit látni,

Aki szebben hal, hogyha hal,

Aki a fajtáját átkozta

S aki magyar volt, nagy magyar.«

»Egy századdal előbbre lássak

S lássam, aki engem idéz.

Szomorú sarjamat hadd lássam,

Aki ismét Vitéz, Vitéz.«

*               

S amikor a hajnal szétharsant,

Rongyos mécsese lánginál

Furcsát látott s szomorún halt meg

Csokonai Vitéz Mihály.

When at night he laid him down to rest

By the flickering candlelight

He offered up a very strange prayer,

Mihály Vitéz Csokonai.

*

"Grant, oh Lord, who art or who art not,

Thy arm at my weak back, I pray,

To raise me from here to thy presence,

And let not the Magyars see you."

"Grant. oh Lord, that I may beauty see

From afar. And I care not how

False that distant beauty may be.

I myself am a Magyar too."

"It is my wish to look upon one

Who, when his time shall come, dies better,

By whom his race has been accursed,

And who has been a great Magyar."

"Let me see a century from now

And see him that recalls my name.

My sad posterity may I see

That keeps alive the name Vitéz."

*

And when the trumpet sounded at dawn

In the flickering candlelight

Strange things he saw and in sorrow died,

Mihály Vitéz Csokonai.