Ady Endre: Natale – campana suona… (Karácsony (Harang csendül) in Italian)
Karácsony (Harang csendül) (Hungarian)I. Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek.
Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni.
A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének.
Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma.
II. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívből - Úgy mint régen - Fohászkodni, De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni.
III. Ha ez a szép rege Igaz hitté válna, Ó, de nagy boldogság Szállna a világra. És a gyarló ember Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomorú útra.
Golgota nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget, Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni... Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra…
|
Natale – campana suona… (Italian)I. Suona la campana, Risuona il canto, L'inno di lode vola lontano, Nel mio amato paesino A Natale Guarda in sé ogni cuore.
Ogni uomo Con amore Si prosterna per pregare, Nel mio amato paesino Il Messia Felicità suol portare.
Verso la chiesa In lunga fila Piccoli e grandi partono, Nel mio amato paesino Grati sono Al Dio dell’universo.
Quaggiù è come se La santa grazia di Dio Sussurrasse, volasse, Nel mio amato paesino In ogni cuore Oggi discende l’amore.
II. Al mio animo fa male L’aspro rumore della grande città Che bello sarebbe Festeggiare Là, a casa. - Come allora - Pregare, Placarsi, che bello sarebbe.
Che bello sarebbe Scordare tutto, tutto Che bello sarebbe Essere bimbo giocoso. Con vera fede e cuore-bambino Fare pace Col mondo, Amando andare in Paradiso.
III. Se questa bella leggenda Diventasse fede pura Che felicità grande Sul mondo scenderebbe! Quest’uomo peccatore Nuovamente uomo diventerebbe, Talismano sarebbe Nella tristezza del cammino.
Questa vita terrena Non sarebbe un calvario, Una gran forza agirebbe Sull’universo immane. Non vi sarebbe altra fede Se non questa soltanto: Adorare Iddio Ed amarsi l’un l’altro… La leggenda di Natale Se diventasse realtà Vera felicità Sul mondo stenderebbe.
|