Ady Endre: On autumn nights (Őszi éjszakán in English)
|
Őszi éjszakán (Hungarian)A szél ha hűvös éjszakákon Lehűti mámoros fejem, A te hideg, utolsó csókod, Az jut eszembe énnekem.
Hiába száll agyamra mámor S virrasztok annyi éjszakát, Mindig érzem annak a csóknak Halálos, dermesztő fagyát.
Ajkad akkor tapadt ajkamra Utólszor... aztán vége volt... Talán tavasz sem volt azóta, Az egész világ néma, holt...
Mikor a szél fülembe súgja, Hogy csóknak, üdvnek vége van, A sírból is életre kelnék: Zokognék, sírnék hangosan!…
|
On autumn nights (English)When in the cool of nights, the winds are Blowing the rapture from my head, The thought that comes to mind for me is Your frosty, final kiss instead.
In vain am I intoxicated, losing my sleep night after night, I feel that kiss and am recalling Its deadly cold, its frosty bite.
That was the time your lips clung to mine, That last time, when all was denied… Perhaps the Spring had not come again, Silent the world… it dumbly died…
When whisper-winds blow into my ear, No more the kiss, no more the bliss, From my grave even would I arise To weep aloud because of this!
|