Ady Endre: Imnul absenței (A nincsen himnusza in Romanian)

A Hajnal nem ragyogó,
Az Éj fehéren lebben,
Az Isten nem jóságos,
Az Ördög nem kegyetlen.

A Nyár fagyos jégverem,
A Tél hevítő hőség,
Piros virág a Bánat
S barna-bús a Dicsőség.

Bivaly-fekete a hó,
Fehér a szurok korma,
A Van csak egy rossz álom
S a valóság a Volna. 

A Halál ős dáridó
S kis stáció az Élet,
A Bűn szebb az Erénynél
S legszebb Erény a Vétek. 

A méz maró keserű
S édes íze a sónak,
A Ma egy nagy hazugság
S az igazság a Holnap.

Nincsen semmi, ami van,
Egy Való van: a Nincsen,
Az Ördög a rokonunk
S ellenségünk az Isten.

Zorile nu-s aprinse,
Bezna în alb fâlfâind,
Dumnezeul nu e bun,
Dracul nu e năsâlnic.

Vara e ca un ghețar,
Arsiță e Iarna,
Jalea e roșie,
Maro, tristă e Slava.

Neagră e zăpada,
Alb, scrumul de smoală,
Este, e o visare
Și Ar fi, e reală.

Decesul e chef străbun,
Viața e stația,
Culpa peste Virtute,
Virtute fiind Vina.

Mierea e acră
Și dulce e sarea,
Azi, e minciună,
Viitorul e real.

Nu este nimic ce e,
Un Adevăr: Neantul,
Satana ne e rudă,
Domnul ne e dușmanul.