Ady Endre: Príbuzný Smrti (A Halál rokona in Slovak)

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nőket,
A sugaras, a bánatos
Ősz-időket.

Szeretem a szomorú órák
Kisértetes, intő hivását,
A nagy Halál, a szent Halál
Játszi mását.

Szeretem az elutazókat,
Sírókat és fölébredőket
S dér-esős, hideg hajnalon
A mezőket.

Szeretem a fáradt lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.

Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borus:
A világot.

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Príbuzný, pokrvný som Smrti,
rád mám lásky, čo pomíjajú,
rád bozkám ústa tých, čo idú,
odchádzajú.

Rád mám prehnúce, choré ruže,
v čas vädnutia, keď túžia, ženy,
lúčmi sa skvúce, tesklivé dni
v podjeseni.

Rád mám trúchlivých hodín zvúce
varovné, strašidelné chvenie,
velikej, svätej Smrti hravé
spodobenie.

Rád mám takých, čo odcestujú,
čo plačú a sa zobúdzajú,
a polia rád, keď ranné mrazy
udierajú.

Rád mám znavené odriekanie,
plač bez slz, pokoj, ticho čisté,
mudrcov, poetov a chorých
útočište.

Rád mám toho, kto sklamaný je,
dokaličený, nikdy v cieli,
kto bez viery je, kto je chmúrny:
svet ten celý.

Príbuzný, pokrvný som Smrti,
rád mám lásky, čo pomíjajú,
rád bozkám ústa tých, čo idú,
odchádzajú.