This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Arany János: Odkladám lýru (Letészem a lantot in Slovak)

Portre of Arany János
Portre of Hviezdoslav, Pavol Országh

Back to the translator

Letészem a lantot (Hungarian)

Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Más ég hintette rám mosolyját,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Nem így, magánosan, daloltam:
Versenyben égtek húrjaim;
Baráti szem, művészi gonddal
Függött a lantos ujjain; -
Láng gyult a láng gerjelminél
S eggyé fonódott minden ága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Zengettük a jövő reményit,
Elsírtuk a mult panaszát;
Dicsőség fényével öveztük
Körűl a nemzetet, hazát:
Minden dalunk friss zöld levél
Gyanánt vegyült koszorujába.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Ah, látni véltük sirjainkon
A visszafénylő hírt-nevet:
Hazát és népet álmodánk, mely
Örökre él s megemleget.
Hittük: ha illet a babér,
Lesz aki osszon... Mind hiába!
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Most... árva énekem, mi vagy te?
Elhunyt daloknak lelke tán,
Mely temetőbül, mint kisértet,
Jár még föl a halál után...?
Hímzett, virágos szemfedél...?
Szó, mely kiált a pusztaságba...?
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Letészem a lantot. Nehéz az.
Kit érdekelne már a dal.
Ki örvend fonnyadó virágnak,
Miután a törzsök kihal:
Ha a fa élte megszakad,
Egy percig éli túl virága.
Oda vagy, érzem, oda vagy
Oh lelkem ifjusága!

1850



Source of the quotationmagyar-irodalom.elte.hu

Odkladám lýru (Slovak)

Odložím lýru. Spočívaj si.
Váš spevec, zmĺknem docela.
Nie som viac, ako v prešlé časy,
čast lepšia zo mňa vymrela.
Nehreje oheň: zadymí
len, búdinou dúc, svitká-máta.
Kam dela si sa, kde si mi,
ó, duše mladosť zlatá!

Mňa iných nebies laskal smavot,
zem pýšila sa v zamate,
v kre každom vtáčí zunel džavot,
keď spievať začly ústa tie.
Van večera bol sladším i
vyšívanejšou lúky šata.
Kam dela si sa, kde si mi,
ó, duše mladosť zlatá!

Nie takto, samotne, som spieval:
horlením struny horely
mi; na lyrika prstoch dlieval
zrak druha citný, umelý.
Plam zažihal plam úprimný
a vzblkaly si do objatia.
Kam dela si sa, kde si mi,
ó, duše mladosť zlatá!

Minula lkávali sme steskom,
veštili: príde zlatý vek;
okružovali slávy bleskom
rod, vlasť: mlaď našich pieseniek
sa lístky vila sviežimi
v ich veniec, vzkvitlý do bohata.
Kam dela si sa, kde si mi.
ó, duše mladosť zlatá!

Ach, mneli sme, chýr zom-rude
že zrieme nad hrobmi nám plát;
v snách vídali vlasť, lud, čo bude
žiť večne a nás spomínať;
verili: ak sme hodni my,
dá kto nám lauru... Všetko ztrata!
Kam dela si sa. kde si mi.
ó, duše mladosť zlatá!

Včuľ... sirý spev môj, čím si? Duchom
snáď zašlých piesní, z cmitera
čo o polnocí vstáva hluchom
a blúdi ako príšera...?
Rubášom s kvietky zdobnými...?
Hlas, ktorý v púšti volá ,rata‘... ?
Kam dela si sa, kde si mi,
ó, duše mladosť zlatá!

Odkladám lýru. Je sťa klada.
Veď kto by stál dnes o pieseň.
Kto teší kvetu sa, čo zvädá,
poneváč vyschol jeho kmeň?
Keď vyhynie strom, za ním i
kvet chvíľočky len žitia ráta.
Tam si už, cítim, tam si mi,
ó, duše mladosť zlatá!



Uploaded byRépás Norbert
PublisherMatica slovenská a Kníhtlačiarsky Účastinársky Spolok, Turčiansky Sv. Martin
Source of the quotationSobrané spisy básnické, sväzok XV., preklady maďarských básnikov
Bookpage (from–to)73-74
Publication date

Related videos


minimap