This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Arany János: Totka Agnesa (Ágnes asszony in Slovak)

Portre of Arany János

Ágnes asszony (Hungarian)

Ballada

Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
"Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
"Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Jön a hajdu: Ágnes asszony,
A tömlöcbe gyere mostan.
"Jaj, galambom, hogy' mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!"
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes;
Egy sugár a börtön napja,
Éje pedig rémtül népes.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merően, - a sugárka
Mind belefér egy fél szembe.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert, alighogy félre fordul,
Rémek tánca van körűle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrülne.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Ím azonban, időtelve,
Börtönének zárja nyílik:
Ágnes a törvény előtt
Megáll szépen, ahogy illik.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Öltözetjét rendbe hozza,
Kendőjére fordít gondot,
Szöghaját is megsimítja
Nehogy azt higgyék: megbomlott.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Hogy belép, a zöld asztalnál
Tisztes őszek ülnek sorra;
Szánalommal néznek ő rá,
Egy se mérges, vagy mogorva.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Fiam, Ágnes, mit miveltél?
Szörnyü a bűn, terhes a vád;
Ki a tettet végrehajtá
Szeretőd ím maga vall rád."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Ő bitón fog veszni holnap,
Ő, ki férjedet megölte;
Holtig vizen és kenyéren
Raboskodva bünhödöl te."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Körültekint Ágnes asszony,
Meggyőződni ép eszérül;
Hallja a hangot, érti a szót,
S míg azt érti: "meg nem őrül."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

De amit férjéről mondtak
A szó oly visszásan tetszik;
Az világos csak, hogy őt
Haza többé nem eresztik.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Nosza sírni, kezd zokogni,
Sűrü záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Méltóságos nagy uraim!
Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetős munkám van otthon,
Fogva én itt nem űlhetek."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Mocsok esett lepedőmön,
Ki kell a vérfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Hová kéne akkor lennem!"
     Oh! irgalom atyja ne hagyj el.

Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj,
Csupán a szemek szavaznak.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erőt ahhoz és kegyelmet."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el

Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Virradattól késő estig
Áll a vízben, széke mellett:
Hab zilálja rezgő árnyát,
Haja fürtét kósza szellet.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Holdvilágos éjjelenkint,
Mikor a víz fodra csillog,
Maradozó csattanással,
Fehér sulyka messze villog.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

És ez így megy évrül-évre;
Télen-nyáron, szünet nélkül;
Harmat-arca hő napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Őszbe fordul a zilált haj,
Már nem holló, nem is ében;
Torz-alakú ránc verődik
Szanaszét a síma képen.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa -
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Totka Agnesa (Slovak)

Balada

Totka Agnes’ na potoku
biele prestieradlo perie;
bielu plachtu, skrvavenú
plachtu prúd jej chvce-berie.
.....Ó, milosrdný Otče, neopusť !

Shlúknu sa ta uličníci :
Totka, čo periete? — „Hach, tu
vy? — Cit, cite! Krv z kurčaťa
sfafrila mi tenkú plachtu.“
.....Ó, milosrdný atd.

Súsedy sa sbebnú: Kde ti
muž, Agneška ? zahriač ľudí —
„Stvorička, veď spí on v izbe!
Neiďme dnu, bo sa z budí.
.....Ó, milosrdný atď.

Príde hajdúch: Agnesa, hneď
do areštu sober sa ty.
„Joj, holúbku, jak ísť môžem,
pokým flak ten nevypratý!?“
.....Ó, milosrdný atď.

Žalár v hĺbke: sotva v stave
veň sa paprsk dopratať; och,
vlas ten, toť, žalára slnce,
jeho noc však plná mátoh!
.....Ó, milosrdný atď.

Chúďa, Agnesa v ten denne
hladí lúč, sťa do oblôčka,
hladí stípkom, — lúč sa všetok
do Jedného vmiesti očka.
.....Ó, milosrdný atď.

Bo, ledaže odvráti sa,
shon ju príšer v tanec vábi;
nech nie svetielce to malé,
tak, sa jej zdá: zblaznela by.
.....Ó, milosrdný atď.

Vtom však, čas uplynúc, závor
temnice jej škripne v uši:
Agnesa pred súdny dvor
stane rúče, jak sa sluší.
.....Ó, milosrdný atď.

Kroj si sriadi, dbá na ručník,
šata aby šumná riasa;
vlasí tu-tam zhladí kader,
nech nemyslia: fiomiatla sa.
.....Ó, milosrdný atď.

Ako vkročí: zelený stôl,
uňho vážni páni starí;
s ľútosťou ju obzerajú,
bez, hnevu, bez chmury v tvári.
.....Ó, milosrdný atď.

 „Ženička, čos’ zrobila? Hriech
hrozný, ťažká obžaloba!
Páchate! sám, hla, tvoj frajer,
vyznal, že ste vinní oba.
.....Ó, milosrdný atď.

On odvisne zajtra, on, čo
zabil tvojho muža; tebe
do smrti však príde pykať
v rabstve o vode i chlebe.“
.....Ó, milosrdný atď.

Zobzerá sa Agnes’, zvedieť
chtiac, či vládze smysly zcela?
Čuje hlas, rozumie slovám,
a kým to zná: „Nezblaznela.“
.....Ó, milosrdný atď.

No, čo o mužovi riekli,
reč to taká divo-pustá;
len to jasné jej, že ju
domov viacej neprepustia.
.....Ó, milosrdný atď.

Nuž. nariekať počne, fikať,
slzy lejúc rovno pľute:
s Talie tak prší rosa,
vodné perly s kriel labute.
.....Ó, milosrdný atď.

 „Velkomožní páni, majte
Boha v srdci — na mňa zrenia:
doma práce moc, nemôž* m
vám tu sedieť zatvorená.
.....Ó, milosrdný atď.

V posteľnej tkvie škvrna plachte,
musím krv tú vybrať hľadieť:
juj, nech b}' tam brud ten zostal,
kde by som sa musela dieť!?“
.....Ó, milosrdný atď.

Jeden na druhého pozrú
sudcovia, očujúc taký
ponos. Ticho. Ústa mlčia.
iba_ čo hlasujú zraky.
.....Ó, milosrdný atď.

 „Domov choď, úbohá žena !
Vybiel plachtu skrvavelú;
domov iď, Boh daj ti sily
a milosti k tomu dielu.“
.....Ó, milosrdný atď.

A Agnesa na potoku
prestieradlo znova perie;
bielu plachtu, čistú plachtu
náhly prúd jej chyce-berie.
.....Ó, milosrdný atď.

Bo nadarmo plátno čisté,
krvi znak v ňom celkom bledý
Agnesa ho vždy zrie ešte,
práve tak, jak v non 7'ŕn/v.
.....Ó, milosrdný atď.

Od svitu do mraku stáva
vo vode u stolca: prudký
tok jej kudlí chvejnú tôňu.
bludár vetrík vlasí skrutky.
.....Ó, milosrdný atď.

Za mesačných nocí vše, keď
v rancoch vody luna íska:
s pleskom zaostávajúcim
biely piest jej vo svet blýska.
.....Ó. milosrdný atď.

Tak to ide s roka na rok,
v zime, v lete, bez spočinú;
svieža tvár jej škrie úpekom,
kolienka jej mrazom sinú.
.....Ó. milosrdný atď.

Šedivejú chlpy vlasí,
vranné raz, sfa eben vlásky:
na hladkom sa obličaji
potyorné sberkajú vrásky.
.....Ó, milosrdný atď.

A. Agnesa na potoku
vetchý strap svoj perie, perie —
Z bielej plachty rusliny jej
divoký prúd chváce-berie.
.....Ó, milosrdný Otče. neopusť!



Uploaded byRépás Norbert
PublisherMatica slovenská a Kníhtlačiarsky Účastinársky Spolok, Turčiansky Sv. Martin
Source of the quotationSobrané spisy básnické, sväzok XV., preklady maďarských básnikov
Bookpage (from–to)117-121
Publication date

minimap