Arany János: The world (A világ in English)

A világ egy kopott szekér,
Haladna, de nem messze ér;
Itt is törik, ott is szakad:
Sose féljünk, hogy elragad.

A világ egy régi mente,
Moly, penész, por összeette,
Folt sem állja, foldani kár:
Cérna után szakad mindjár'.

A világ egy tói malom;
Néha tenger vize vagyon,
Néha csepp sincs, úgy kiszárad;
Amint kéne; sosem járhat.

A világ egy vén muzsikás,
Nem tud ő már kezdeni mást;
Minden hangból húz csak felet,
Minden nap egy nótát feled.

A világ egy rozzant csárda,
Rossz menedék télbe', nyárba';
Télbe' fázol, nyárban ázol:
Mégis benne éjszakázol.

Részeg ember ez a világ:
Ötször, hatszor egy nyomba hág;
Kész ugorni hegyen völgyön
S felbukik a síma földön.

1852

The world ‘s an old, worn out wagon,
Goes, but not too far I reckon;
‘Tis broke, with here and there a fray,
Though do not fear, won't bolt away.
 
The world's a mantle, dusty, old,
Eaten by moths and full of mould,
Cannot be patched, 'tis all in vain;
The stitch will tear apart again.
 
The world's a mill beside a lake,
With water-wealth for it to take,
Or dry's the ground, there's not a drop;
Never as needed, has to stop.
 
The world's an ageing music man,
Who earns his keep as best he can;
Each note he plays one must impugn,
Each day he does forget a tune.
 
The world's a shabby, squalid inn.
Quite poor a place to shelter in;
Summers are wet, the winters bite,
Yet there you tarry through the night.
 
A drunkard is this world we face:
His steps he will quite oft retrace;
The hills, the dales, he'll take them all,
And on flat ground he'll surely fall.