Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz (I)

Romlásnak indult hajdan erős magyar!

Nem látod, Árpád vére miként fajul?

     Nem látod a bosszús egeknek

          Ostorait nyomorult hazádon?

Nyolc századoknak vérzivatarja közt

Rongált Budának tornyai állanak,

     Ámbár ezerszer vak tüzedben

          Véreidet, magadat tiportad.

Elszórja, hidd el, mostani veszni tért

Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok

     Dúlják fel e várt, mely sok ádáz

          Ostromokat mosolyogva nézett.

Nem ronthatott el tégedet egykoron

A vad tatár khán xerxesi tábora

     S világot ostromló töröknek

          Napkeletet leverő hatalma;

Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő

Századja s titkos gyilkosaid keze,

     A szent rokonvérbe feresztő

          Visszavonás tüze közt megálltál:

Mert régi erkölcs s spártai férfikar

Küzdött s vezérlett fergetegid között;

     Birkózva győztél, s Herculesként

          Ércbuzogány rezegett kezedben.

Most lassu méreg, lassu halál emészt.

Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki

     Szélvész le nem dönt, benne termő

          Férgek erős gyökerit megőrlik,

S egy gyenge széltől földre teríttetik!

Így minden ország támasza, talpköve

     A tiszta erkölcs, melly ha megvész:

          Róma ledűl, s rabigába görbed.

Mi a magyar most? - Rút sybaríta váz.

Letépte fényes nemzeti bélyegét,

     S hazája feldúlt védfalából

          Rak palotát heverőhelyének;

Eldődeinknek bajnoki köntösét

S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,

     A nemzet őrlelkét tapodja,

          Gyermeki báb puha szíve tárgya. -

Oh! más magyar kar mennyköve villogott

Atilla véres harcai közt, midőn

     A fél világgal szembeszállott

          Nemzeteket tapodó haragja.

Más néppel ontott bajnoki vért hazánk

Szerzője, Árpád a Duna partjain.

     Oh! más magyarral verte vissza

          Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát!

De jaj! csak így jár minden az ég alatt!

Forgó viszontság járma alatt nyögünk,

     Tündér szerencsénk kénye hány, vet,

          Játszva emel, s mosolyogva ver le.

Felforgat a nagy századok érckeze

Mindent: ledűlt már a nemes Ílion,

     A büszke Karthágó hatalma,

          Róma s erős Babylon leomlott.

1796-1810 között. Végleges formája: 1810