This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Berzsenyi Dániel: Addio a Kemenes-alja (Bucsuzás Kemenes-aljától in Italian)

Portre of Berzsenyi Dániel

Bucsuzás Kemenes-aljától (Hungarian)

Messze setétedik már a Ság teteje,
Ezentúl elrejti a Bakony erdeje,
Szülőföldem, képedet:
Megállok még egyszer, s reád visszanézek.
Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek!
Vegyétek bús könnyemet.

Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását
S ácsorgó ajakam első mosolygását
Szülém forró kebelén;
Ti láttátok a víg gyermek játékait,
A serdülő ifjú örömit, gondjait,
Éltem vidám reggelén. 

Mélyen illetődve bucsuzom tőletek;
Elmégyek: de szívem ott marad véletek
A szerelem láncain.
Hímezze bár útam thessali virulmány,
Koszorúzza fejem legdicsőbb ragyogvány
A szerencse karjain;
 

Bánatos érzéssel nézek vissza rátok,
Ti szelíd szerelmek s vidám nyájasságok
Örömmel tölt órái!
Nem ád vissza nékem már semmi titeket!
Evezzem bár körűl a mély tengereket,
Mint Magellán gályái.
 

Oh, gyakran a szívnek édes ösztöneit
S tárgyaihoz vonzó rózsaköteleit
Egy tündér kép elvágja!
A szilaj vágyások gigászi harcait,
E bujdosó csillag ezer orkánjait
Bévont szemünk nem látja.
 

Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk,
Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk,
Messzebb járnak szemeink;
Bámulva kergetjük álmunk tarka képét,
Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét,
S későn hullnak könnyeink.

1804 



Uploaded byKovács László
Source of the quotationhttps://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/berzsenyi-daniel-622D/bucsuzas-kemenes-aljatol-640A/

Addio a Kemenes-alja (Italian)


Si sta già facendo buio sulla vetta del Ság,
D'ora in poi la foresta di Bakony nasconderà
La tua immagine, patria mia:
Mi fermo di nuovo a guardarti.
Voi colline bluastre! Paesaggi stupendi!
Prendete la mia lacrima afflitta.
 
Avete visto la mia culla dondolare
E il primo sorriso dalle mie labbra affamate
sul petto caldo di madre mia;
Avete visto i giochi del bambino felice,
I dolori e le gioie dell’adolescente
Nel gioioso mattino della mia vita.
 
Profondamente commosso vi dico addio;
Me ne vado: ma il mio cuore sta lì con voi
con amore, sulla catena:
Anche se va verso la Tessaglia il mio cammino,
Anche se un glorioso splendore mi incorona il capo
Tra le braccia della fortuna.
 
Mi guardo indietro con sentimenti tristi
A voi ore di gioia dei dolci amori
E di tempi allegri!
Ora è impossibile da me il tuo ritorno!
Anche se io come le galee di Magellano,
Remerebbi attraverso i mari profondi.
 
Oh, spesso il cuore e suoi dolci istinti
E le sue corde di rosa ai propri oggetti
vengono interrotti da un'immagine fatata!
Per le gigantesche battaglie di desideri selvaggi
I nostri occhi sono ciechi
Anche per le vortici di nostra stella nascosta.
 
Nel nostro cuore non sentiamo i richiami più dolci,
Calpestiamo la rosa che sboccia davanti a noi,
I nostri occhi distolgono gli sguardi.
Inseguiamo l'immagine colorata del nostro sogno,
La bellezza della vita è persa per sempre spesso,
E le nostre lacrime cadono tardi.
 
1804



Uploaded byKovács László
Source of the quotationSaját mű

minimap