Jókai Mór: Ach, Petöfi, wenn jetzt lebtest! (Óh Petőfi, ha most élnél! in German)
Óh Petőfi, ha most élnél! (Hungarian)Óh Petőfi, ha most élnél!
Óh, Petőfi, ha most élnél, Vajon mihez kezdenél itt? Élnéd-e úgy a világot, A hogy a többiek élik? Szorultságból, mint poéta Mit tehetnél mindenfélit?
Adnál-e ki divatlapot, Változatos melléklettel? Czifra bolond divatokat, S hozzá egész tisztelettel Irnád-e, hogy most ezt hordják, Azt a "régit" hát feledd el!
Vagy élczlapot szerkesztenél? Próbálgatva, hogyan lehet Álruhában átszöktetni Egy-egy ártatlan ötletet? S hányni a czigánykereket, Mikor már senki sem nevet?
Vagy beállnál, mint munkatárs Egy-egy taposó-malomba: Irni Schleswigről, Bismarkról Pesti Naplóba vagy Honba? Épen neked való volna Ez a munka, ez a lomha!
Vagy te is ott volnál régen, A hol a többi poéták? Kik a lantot elhajíták, S biztosító-, hiteladó- Intézetekben fogyasztják - Nem a tintát, csak a krétát.
Vagy, nem! Volnál, a ki voltál: Ki azt mondja, mit rég mondott, Ki nem nézte, merre úsznak? A hol gát volt, ott átrontott, S bámulnának nagy szemekkel, - - Mint gyógyíthatatlan bolondot?
Az olyan eszmékre, miként "Azok" voltak, most nincs bolt-ár; A te lángod kihült helye Nem tűzhely már, - csupán oltár: - Tisztelik; de nem főznek rajt'. De jól jártál, hogy meghaltál!
|
Ach, Petöfi, wenn jetzt lebtest! (German)Ach, Petöfi, wenn jetzt lebtest!
Ach, Petöfi, wenn jetzt lebtest! Was würdest du hier beleben? Würdest du dein Leben heute so wie die andere leben? Aus Bedrängnis als ein Dichter, was würdest du sonst bewegen?
Gibst du ein Modeblatt heraus, mit vielen farbigen Effekt? Mit schnörkeln verrückte Mode, dazu noch mit allem Respekt, würdest du noch dazu schreiben, das alte Kleid ist ausgecheckt.
Oder ein Spezialblatt starten? Und versuchen das neue Macht in Verkleidung es durchhamstern eine harmlose Idee, bis es kracht. Und Purzelbäume zu machen, auch dann, wenn schon niemand mehr lacht?
Oder würdest dich anstellen als Arbeiter an Tretmühle: Und schreiben von Schleswig Bismarck in Új Idők, von Gefühlen'? Für dich wäre es genau recht, arbeiten dort ohne Mühe.
Oder wärst du auch schon lang dort, wo andere Gedichtschreiber? Die, die Laute schon wegwarfen und jetzt als Krediteintreiber in Instituten verbrauchen - nicht die Tinte, nur die Kreide’.
Oder nein! Wärst das, was du warst: Wer das sagt, was vorhergesagt? Wer nicht sah, wo alle schwimmen? Wo ein Damm war, übersprang glatt und sie würden alle starren, – Ein unheilbarer Dummkopf, halt!
Für die Ideen, was du hattest, und «Die» werden jetzt nicht vermisst; kalt ist der Platz deiner Flamme, kein Herd mehr- nur ein Altar ist: Verehrt; doch drauf kocht man nicht mehr: Hattest Glück, das du jetzt tot bist!
|