Vető Miklós: Cold days (Hideg napok in English)

Hideg napok, hideg zenék a szélben,

az ablakok már vinnyogva repülnek,

s csapongnak, mint a denevérek, éjten,

s jaj, egyre messzebb, messzebb vár az ünnep.

Dalol nekem a horkoló dalárda

s fagyos sötétben hányódik szivem,

az éj hulláma ejti és dobálja,

mint csapzott roncs uszok a semmiben.

Ki szertelen világokat szerettem,

fekszem meredten, fekszem holtan itt,

zuzos világot látok két szememben,

a szomorúság ólmos tájait.

Ha élnék még, talán ordítva kelnék

s rohannék, jaj, rohannék végtelen,

míg valahol a jeges kést kifennék,

hogy kiolthassák veszett életem.

1943

Cold days, the winds blow, icy songs they sing,

Windows are flying with each squall’s assistance,

They flap and they squeal like bats on the wing,

And times of feasting recede in the distance.

Men snore in concert, they’re singing for me,

In freezing dark my heart’s turning, shifting,

Swamped by the night’s wave and carried to sea,

I float in the void: like flotsam I’m drifting.

Stiffly I lie here, I’m freezing, I’m dead.

I, whom unshackled worlds filled with gladness.

Blighted my world is, I see only lead,

Crushing and grey are the regions of sadness.

If I were alive, I’d probably feel

That I should scream and run with persistence,

Until they hone the cold knife on steel

To bring an end to my rabid existence.