This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

József Attila: Patria (Hazám in Romanian)

Portre of József Attila

Hazám (Hungarian)

1

Az éjjel hazafelé mentem,

éreztem, bársony nesz inog,

a szellőzködő, lágy melegben

tapsikolnak a jázminok,

 

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem

s háltak az uccán. Rám csapott,

amiből eszméletem, nyelvem

származik s táplálkozni fog,

 

a közösség, amely e részeg

ölbecsaló anyatermészet

férfitársaként él, komor

 

munkahelyeken káromkodva,

vagy itt töpreng az éj nagy odva

mélyén: a nemzeti nyomor.

 

2

Ezernyi fajta népbetegség,

szapora csecsemőhalál,

árvaság, korai öregség,

elmebaj, egyke és sivár

 

bűn, öngyilkosság, lelki restség,

mely, hitetlen, csodára vár,

nem elegendő, hogy kitessék:

föl kéne szabadulni már!

 

S a hozzáértő dolgozó

nép gyülekezetében

hányni-vetni meg száz bajunk.

 

Az erőszak bűvöletében

mint bánja sor törvényhozó,

hogy mint pusztul el szép fajunk!

 

3

A földesúr, akinek sérvig

emeltek tönköt, gabonát,

csákányosokkal puszta tért nyit,

szétveret falut és tanyát.

 

S a gondra bátor, okos férfit,

ki védte menthetlen honát,

mint állatot terelni értik,

hogy válasszon bölcs honatyát.

 

Cicáznak a szép csendőrtollak,

mosolyognak és szavatolnak,

megírják, ki lesz a követ,

 

hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve

magával kötve mint a kéve,

sunyít vagy parancsot követ.

 

4

Sok urunk nem volt rest, se kába,

birtokát óvni ellenünk

s kitántorgott Amerikába

másfél millió emberünk.

 

Szíve szorult, rezgett a lába,

acsargó habon tovatűnt,

emlékezően és okádva,

mint aki borba fojt be bűnt.

 

Volt, aki úgy vélte, kolomp szól

s társa, ki tudta, ily bolondtól

pénzt eztán se lát a család.

 

Multunk mind össze van torlódva

s mint szorongó kivándorlókra,

ránk is úgy vár az új világ.

 

5

A munkásnak nem több a bére,

mint amit maga kicsikart,

levesre telik és kenyérre

s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

 

Az ország nem kérdi, mivégre

engedik meggyűlni a bajt

s mért nem a munkás védelmére

gyámolítják a gyáripart.

 

Szövőlány cukros ételekről

álmodik, nem tud kartelekről.

S ha szombaton kezébe nyomják

 

a pénzt s a büntetést levonják:

kuncog a krajcár: ennyiért

dolgoztál, nem épp semmiért.

 

6

Retteg a szegénytől a gazdag

s a gazdagtól fél a szegény.

Fortélyos félelem igazgat

minket s nem csalóka remény.

 

Nem adna jogot a parasztnak,

ki rág a paraszt kenyerén

s a summás sárgul, mint az asztag,

de követelni nem serény.

 

Ezer esztendő távolából,

hátán kis batyuval, kilábol

a népségből a nép fia.

 

Hol lehet altiszt, azt kutatja,

holott a sírt, hol nyugszik atyja,

kellene megbotoznia.

 

7

S mégis, magyarnak számkivetve,

lelkem sikoltva megriad -

édes Hazám, fogadj szivedbe,

hadd legyek hűséges fiad!

 

Totyogjon, aki buksi medve

láncon - nekem ezt nem szabad!

Költő vagyok - szólj ügyészedre,

ki ne tépje a tollamat!

 

Adtál földmívest a tengernek,

adj emberséget az embernek.

Adj magyarságot a magyarnak,

 

hogy mi ne legyünk német gyarmat.

Hadd írjak szépet, jót - nekem

add meg boldogabb énekem!

 

1937. május



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

Patria (Romanian)

1.

La noapte, mergând spre casă,

simțeam cum se agită

în aerul blând, un freamăt,

iasomia cum se clatină,

 

în suflet o junglă întreagă,

și mulți dorm în stradă.

Lovindu-mă de viață,

care hrănește o limbă,

 

comunitatea, agale,

ca soțul naturii mame,

insistă-n muncă posacă,

 

în cuget și în injurii,

aci în adâncul nopții:

mizeria națională.

 

2.

Mii de boli generale,

dese morți infantile,

orfelinate, sclerozare,

demență, copil unic, triste

 

mârșăvii, suicid, lene,

ce, minuni așteaptă,

nu ajunge, că se vede:

liberi să fim odată!

 

Și-n sfaturi, de oameni

pricepuți, a dezbate

sutele de necazuri.

 

În magia abuzului,

puterii nu-i pasă,

cum se va crăpa neamul.

 

3.

Moșierul, până la refuz

umplut cu butuci, grâne,

drum va deschide cu hârlețul,

nimicind sate, cătune.

 

Omul curajos, înțeleptul,

vatra, care-și apără,

va fi silit, ca dobitocul,

șeful să-și aleagă.

 

Pe jandarmi pene ornează,

zâmbesc și garantează,

scriu, care ajung soli,

 

de un mileniu decide deschis,

cel ce, ca-n snop, se ține închis,

abil fiind sau din ordin.

 

4.

Domnii n-au fost leneși, năuci,

să-și apere de noi pe semeni

și-n America au fugit

un milion jumate de oameni.

 

Cu inimă strânsă, tremurând,

dispari zvârcolind cu valul,

cu amintiri și vărsând,

ca cel ce-n vin își varsă duhul.

 

Mulți crezând, că sună talanga,

dar, soția știa, că, de la așa

nebun, bani nu va primi familia.

 

Trecutul nostru s-a aglomerat

și tulburați, ne-a așteptat

lumea noua, în emigrația.

 

5.

Muncitorul nu va obține,

decât, ce negociază,

ce ajunge de supă, pâine

și de șpriț, ca să facă zarvă.

 

Țara nu întreabă cine

lasă buclucul-n grămadă,

dar ar trebui să sprijine

pe ei în uzine din țară.

 

Fata, dulciuri visează,

dar, nu știe de alianță.

Primește banii sâmbătă,

 

cu penalizare scazută:

surâde banul: de asta

ai muncit, degeaba.

 

6.

Se teme săracul de bogat,

bogatul de cel sărăcit.

Frica subtilă ne-a captat

și nu visul închipuit.

 

La sărac, mai mult drept n-a dat,

cel ce după el e hrănit,

pălește, ca stiva, e argat,

dar la cerut, nu s-a grăbit.

 

De un mileniu depărtare,

se duc cu boccea-n spinare,

urmașii gloatei.

 

Fiecare va fi slujitor,

în loc, ca mormantul taților,

să fie pângărit de ei.

 

7.

Totuși, ca ungur de pizmă,

sufletul țipând se sperie -

Patrie dragă, primește-mă,

să rămân fidel-n vecie!

 

De zornăit de lanț, scapă-mă -

pentru mine nu-i voie!

De procurori apără-mă,

sunt poet - stiloul va scrie.

 

Ai dat plugari mării,

dă-i cinste omenirii.

Lasă-l pe ungurul ungur,

 

nu vrem pe neamțul cu jugul.

Să scriu frumos – ocazii

să am ‒, cântul fericirii!



Uploaded byCsata Ernő
Source of the quotationsaját

minimap