József Attila: Dârvar (Favágó in Romanian)

Vágom a fát hűvös halomba,
fényesül a görcse sikongva,
zúzmara hull szárnyas hajamra,
csiklándani benyúl nyakamba -
bársonyon futnak perceim.
 
Fönn, fönn a fagy baltája villog,
szikrádzik föld, ég, szem, a homlok,
hajnal suhint, forgács-fény röppen -
amott is vág egy s dörmög közben:
tövit töröm s a gallya jut.
 
- Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz,
ne szisszenj minden kis szilánkhoz!
Ha odasújtsz körül a sorshoz,
az úri pusztaság rikoltoz -
a széles fejsze mosolyog.
 
1929. /nov./1931. febr.

Tai lemne în maldăr jilav,
strălucindu-și nodul firav,
bruma pe păr tot să-mi cadă,
mă gâdilă până-n ceafă -
minute-mi curg pe velur.

Sus, sus, ger-topoare lucesc,
sol, cer, ochi, frunte sclipesc,
zori pripit, șpan-licăr scapă -
taie și altul cu zarvă:
grosul tai și am cracă. 

- Hei, fărâmă-l, nu te mâhni,
la așchii nu te sâsâi!
Dacă lovești în soartă,
vanitosul domnesc zbiară -
toporul lat va surâde.