József Attila: Ady emlékezete

- Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta

szóval, tettel és hallgatással is?

Mért békitik a símák alattomba'

lány-duzzogássá haragvásait?

Földön a magyar és földben a költő,

dühödt markába rögöket szorít,

melléről égre libbent föl a felhő,

de tovább vívja forradalmait.

A televény titokzatos honában

izgat tovább, nem nyugszik, nem feled.

Ezer holdon kiált és haragjában

szeleket űz a Hortobágy felett.

Szeleket, melyek úri passzióból

a begyüjtött kis szénát szétszedik

s a sülyedt falun fölkapják a hóból

Dózsa népének zsuppfedeleit.

Teste a földé. Földmívesé lelke,

ezért koppan a kapa néhanap.

Sírja három millió koldus telke,

hol házat épit, vet majd és arat.

Verse törvény és édes ritmusában

kő hull s a kastély ablaka zörög, -

eke hasit barázdát uj husában,

mert virágzás, mert élet és örök.

1930. márc. 23.