József Attila: True man (Igaz ember in English)

Szemeim, ti fényfejő parasztnők,
Fordítsátok ki a sajtárokat,
Nyelvem, szép szál kurjantós legény,
Hadd abba hát a kubikolást,
Állat, szaladj belőlem Ázsiába
Izzadó erdők gyökereihez,
Gerincem, szédülj az Eiffel-torony alá,
Szigonyod a szagot elkerülje,
Orrom, vitorlázó grőnlandi halász,
Kezeim, Rómába zarándokoljatok,
Lábaim, árokba rugdossátok egymást,
Szolgáltassátok be a cíntányérokat,
Füleim, a cíntányérokat!
Combom, ugorj Ausztráliába,
Te harmatos-rózsaszínű fiahordó,
Gyomrom, te könnyű léggömb,
Repülj a Szaturnuszig, a Szaturnuszra!
Mert úgyis kilépek számszélire
S íves kiáltással füleikbe ugrom,
Mert fölhúzták már a megállt órákat,
Mert ívlámpákként ragyognak majd a falvak,
Mert fehérre meszelik a városokat
És csigolyáim szétgurulhatnak a világba,
Én már akkor is egyenesen állok
A görbén heverő halottak között.

Eyes of mine, you, country wenches who milk the light,
Tip out the cans,
My tongue, you, fine, tall lad so prone to shouting,
Do cease the pick and shovel work,
Animal, run from within me
To the roots of Asia’s sweltering woods,
Spine, go, stand giddily ‘neath the Eiffel tower,
My nose, you sailor-fisherman of Greenland,
Avoid olfaction with your pronged harpoon,
My hands, proceed on pilgrimage to Rome,
My feet, do kick each other into ditches,
Surrender now your pewter plates,
My ears, the pewter plates!
Hop to Australia my thighs,
You dewy-pink carriers of offspring,
Stomach of mine, you light-weight air balloon,
Fly to Saturn and land on it,
For I’ll step out onto my mouth-ledge, be what may,
And leap into their ears with a resounding cry,
Because the stopped clocks by now have all been wound,
Because the villages will shine like arc-lamps,
Because the towns are being whitewashed
And should my vertebrae be rolling round the world,
Even then will I be standing quite erect
Among the twisted dead who lie about.