Lampérth Géza: Torinóban

Torinóban, egy ház előtt,
Az Ezrek utcájában —
Egy szép vasárnap délelőtt
Elmélázva megálltam.
 
A falban márványtábla van.
írását betűzgettem —
S ott termett csöndben, zajtalan
Egy vén koldus mellettem.
 
Azt sem hallám: a köveken
A mankója hogy koppant.
Azért tán, mert egy nagy neven
Szivem épp akkor dobbant.
 
Az öreg már szóba kapott,
Már mondta magyarázva:
Kormányzó úr itt lakott,
Ez Kossuth Lajos háza!
 
Szent volt talán .. . mig itt vala,
Zarándokok keresték.
És elvitték, hogy meghala
Processzióba' testét.
*
Igen — feleltem csöndesen
A neve ma is szentség.
És nem halt meg, lásd öregem,
Testét bár eltemették.
 
Az öreg keresztet vetett,
Kezét imára zárta
És különös beszédemet
Szint' áhítattal várta.
 
Ha itt strázsálsz, e ház előtt,
És idegenek jőnek,
Hirdesd nekik: — elköltözött,
De nem hal soha ő meg!
 
Túl Venézia tornyain
 S vizén az Adriának:
Magyarhon sikján, ormain
Nap-nap után feltámad!
 
Dicső alakja testet ölt
Száz márványban és ércben
És él, mig magyar az a föld,
Kossuth egy nép szivében!