Szendrey Júlia: Für junges Mädchen (Fiatal leánynak in German)

(Mari testvéremnek.)

 
Ne óhajtsd a nyarat,
Örülj tavaszodnak,
Mert a nyári naptól az élet virági
Oly hamar elnyilnak.

Érd be a bimbóval,
Ne vágyd virágzását,
Közel hervadása a kinyilt virágnak,
S fáj látni hullását.

Zárt bimbó még kebled,
Csupa vágy, reménység,
Mivé változtatja majd a teljesülés,
Nem ís sejtheted még,

Legédesebb vágyad'
Ne Ízlelje ajkad,
Mennyi keserűség van vegyítve hozzá,
Hogy soha ne tudjad.

Maradj a reménynél,
Nincs nagyobb boldogság,
Az egész életnek gyönyörei közt ily
Élvet egyik sem ád.

Hogyha én szivemhez
Ily közel nem állnál,
Mondanám: szakaszszon bimbóban a halál,
Hogy ne virágozzál.

Magaddal vihetnéd
Igy álomképeid,
A földnek szenyjétől még be nem piszkolva
Kebled szentségeit.

Így csak azt kívánom,
Hogy adjon az élet
Olyan boldogságot és annyi örömet,
Mint én tőlem elvett!

(für meine Schwester Mari)
 
Wünsche nicht den Sommer,
freu dich an dem Frühling,
weil von der Sonne, alle Blumen des Lebens,
verwelken so geschwind.
 
Sei froh mit der Knospe,
Begehr nicht die Blüten,
nach ist die verwelkte Zeit der blühenden Blume,
‚d es schmerzt das Verblühen.
 
Zarte Knospe deiner Brust,
voll Sehnsucht und Hoffnung,
als was wird sie nur die Erfüllung verändern,
dazu bist du zu Jung.
 
Die süsseste Sehnsucht,
soll dein Mund nie schmecken,
wie viel Verbitterung ist zu dem beigemischt,
sollst du nie erkennen.
 
Bleib bei der Hoffnung, es
gibt kein grösseres Glück,
in ganzem Leben, noch ein so wunderschöner
Genuss, die so entzückt.
 
Wenn du zu meinem Herz
nicht so nahe wärst,
Würde sagen: Soll dich den Tod als Knospe nehmen,
bevor dich blühen lässt.
 
Könntest du mitnehmen
so deine Traumbilder,
von der Schmutzigkeit der Erde noch nicht besudelt,
dein’ Brust soll nicht schinden.
 
So wünsche nur dir, dass,
das Leben dir gebe,
so viel Erdenglück und so viel Wonnegefühl,
wie viel mir wegnehme.