Szendrey Júlia: Bittere Qual und Folterung (Keserű kín és gyötrelem in German)

Keserű kín és gyötrelem

Volt énnekem a szerelem;

Ami másnak életet ad,

Az hozza rám halálomat.

Meghaltam én réges-régen,

De nem nyughatom békében,

kísértetként járok, kelek,

Keresve, mit nem lelhetek.

Keresve a boldogságot,

Mire sehol nem találok;

Mi messziről annak látszik:

Árny, mint én, mely velem játszik

Hogyha közelébe érek,

Rémképétől elszörnyedek

S futok vissza koporsómba

Új kínoktól ostorozva.

S rám vonom a búbánat szőtt

Gyászos halotti lepedőt,

S várom, hogy az ég majd megszán,

Hogy majd meghalok igazán.

Bittere Qual und Folterung

das war für mich die Liebkosung;

was die anderen Leben gibt,

das bringt für mich den Todesstich.

Ich bin schon lang-lang gestorben

aber in Frieden kann nicht ruhen;

als Gespenst laufe hin und her,

nirgends kann ich ruhe finden.

Das Wonnegefühl suche ich,

überall suche ich gründlich;

was von der Ferne sieht so aus:

War nur Schatten, wie ich es auch.

Sofern ich ihr näherkomme,

von Schreckbildern fast umkomme,

'd renne zurück in meinen Sarg

von schrecklichem Schmerzen geplagt.

Und über mich ziehe ich mein

gramvolles Leichentuch leise,

wartend auf Himmels Erbarmung

und tot sein, ohne Bewachung.