Szendrey Júlia: Mein Sohn Attila (Attila fiam in German)

Megérdemelve vagy ártatlanul

Száműzetésben hogyha bolyganék,

Ha megtagadna az egész világ,

S nyugtot nem adna sem föld, sem az ég

Egy menhelyem maradna énnekem,

S ez a te szived, drága gyermekem!

Megérdemelve vagy ártatlanul

Véginséget ha a sors mérne rám,

S a koldusbotnak s mi még súlyosabb,

Alamizsnának terhét hordanám:

Egy támaszom maradna énnekem,

És ez te volnál, drága gyermekem !

 
Megérdemelve vagy ártatlanul

Sötét börtönben, hogyha sinyleném,

S nem hatna által egyetlen sugár

Rabságom örök-hosszú éjjelén :

Egy fényes csillag ott is vőn velem,

S ez a te szived, drága gyermekem!

Megérdemelve vagy ártatlanul

Vérpad, ha volna a halálos ágy,

Melyen kimúlnék s átok, kárhozat

Maradna fejfám, mig áll a világ:

Egy akkor, is csak áldaná nevem,

És ez te volnál, drága gyermekem-!

Üldöztetésben biztos menhelyem,

Börtön éjében fényes csillagom.

Ínség, nyomorban hiven támaszom,

Áldás malasztja átkos vérpadon :

Mindezt megadta a sors énnekem,

Mindezt szivedben, drága gyermekem !

Gerecht verdient oder unverschuldet

wenn in Verbannung würde herumtoben,

und wenn alle mich verleugnen würden,

ruhe gäbe es nicht, hier und auch oben,

nur ein Ort bliebe für mich noch geschwind,

und das ist nur dein Herz, mein liebstes Kind.

Gerecht verdient oder unverschuldet

im Alter das Schicksal mit Hungersnot,

was von Bettelstab ist, noch viel schlimmer,

wenn für mich dann nur das Almosen tobt:

Nur ein Ort bliebe für mich, noch g'schwind,

und das wärst nur du, mein liebstes Kind.

Gerecht verdient oder unverschuldet,

wenn im Dunkel Kerker, würde schwächten,

und ohne ein-einzigen Sonnenstrahl,

in Gefangenschaft ewig langen Nächten:

Ein heller Stern gäbe mir den Rückenwind,

und das ist nur dein Herz, mein liebstes Kind.

Gerecht verdient oder unverschuldet,

und wenn das Schafott wäre, das Sterbensbett,

wo ich sterben müsste, dann Fluch, Verdammnis

bliebe mein Grab Holz, solang der Welt hält:

Wärst du das Einzige, mir wohlgesinnt,

und das wärst nur du, mein liebstes Kind.

In Verfolgung meiner sicherer Flucht Ort,

in Gefängnis Nächten, mein hellster Stern.

In Not und Elend, den treuen Rückhalt,

gesegnet sei das verfluchte Foltern:

Alles gab mir das Schicksal wohlgesinnt,

alles, in deinem Herzen, mein liebstes Kind.