Kemény István: Bácsi, délen

Hogy lehetsz-e még görög szigetnek
vagy Johannesburg egyik külvárosának
magányos, motyogó apója?

titokkal, jó sötéttel, mi mással?
vérfertőzéssel vagy náci múlttal
vagy bankrablással, vagy csak adócsalással,
akin, ahogy öregszik, egyre jobban
kiütnek újra egy plasztikai
műtét nyomai. Találgatják
a boltosok meg a pincér,
ha elcsoszog az étterembe,
és kikéri akcentusával,
amit  mindennap szokott:
mibe bolondult bele, mert
valamibe bele kellett neki.

A Nagykönyvben meg van írva,
benne van. Meghasonlott. Ezt a
régi szót használja rá
a Nagykönyv.

Az utcán kártyásokat néz,
és a kártyások föl se néznek.
Egy treff hármassal se ér fel -
csak a pakli volna
üresebb nélküle.

Mogorva, szótlan. Idegen
teste valamennyit elnyel
az itteni fényből, de hát itt úgyis
minden ragyog.

Becsületes, magába roskadt csillag,
kívül az időn, fekete lyuk.

Ne mondd, hogy a Nagykönyv romantikus,
régi pontatlan és naív! Mert új kiadás
úgysincs, és már nem is lesz ezután:
senki többet! a szívünkbe ez van írva.

Ha nem leszel bácsi délen,
nem voltál férfi itt sem.