Sajó Sándor: Mein Liedervolles Heimatland (Szülőföldem dalos tája in German)

Szülőföldem dalos tája
Magyarország bús határa;
Habjai a halk Ipolynak
Ott a völgyben sírva folynak.

Az a szép völgy hej! Mostanság
Szomorú nagy daltalanság;
Hallgat a nép nagy mogorván,
Köd borong a hegyek ormán.

Síró folyó, felhős bércek,
Veletek de együtt érzek!
Lelkem, mint a tél sirálya,
Száll az ismert, kedves tájra.

Lesz tavasz még, lesz még nyár is,
Száll arra még más madár is!
Adtuk könnyel,vesszük vérrel: -
Lesz még szőlő lágy kenyérrel!

Mein Heimatland, das singende,
Ungarns trübselige Grenze;
wo die Ipolys leise Wellen
fliesen in das Tal herunter.
 
Das schöne Tal, dort heutzutage,
im traurig liederlose Lage;
still ist das Volk, und sehr müde
der Nebel am Berg, nur noch trübe.
 
Heulender Fluss, wolkiger Firsten,
mit Euch kann ich gut mitfühlen!
Silbermöwe ist meine Seele,
fliegt immer auf heimische Herde.
 
Wird noch Sommer, und auch Winter
und die Vögel, die fliegen wieder!
Mit Tränen gegeben, mit Blut genommen:
Gibt es noch frischer Brot mit Trauben.