Ambrozovics Dezső: Am Friedhof (Temetőben in German)
|
Temetőben (Hungarian)Némán egymagamban járok Künn a holtak városában. Őszi ködnek nedves fátyla Mint az élet tűnő árnya Foszladozva száll utánam.
Csend van. Csak ott túl a partról Hallszik át a nyüzsgő élet Lágyan zsongó hullámzása, S jajveszékelő halk siráma Szenvedők vad küzdésének….
Most, hogy hosszú évek múlva Újra itt e sírnál állok, Most érzem csak, mit vesztettem! Hisz' már rég nem éltek bennem Oh, ti édes gyermek álmok!
|
Am Friedhof (German)Schweigend, still laufe ich allein draussen in der Stadt der Toten. Als des Herbstnebels Glaswatte wie scheinbare Lebensschatte‘ fliegt hinter mir zu benoten.
Stille. Nur drüben am Ufer hört man die Hektik des Lebens und die sanft brummenden Wellen bringen das heulende Gellen den Opfern des wilden Kampfes.
Und jetzt, nach so vielen Jahren, ich stehe wieder hier am Grab, ‘d, jetzt fühle ich, was ich verlor! Es kam schon lange nicht empor wie süsse Kinderträume gab!
|