Krüzselyi Erzsébet: Ideál

Érted dobog a szivem,

Neved susogja szám,

Te véled álmodom oly

Sok hosszú éjszakán.

És mégis, hogyha néha

Együtt vagyok veled,

Titkolom hő szerelmem,

Hogy észre ne vegyed.

Pedig, ha sejtenéd te

Bűbájos szép alak,

Mily lángolón szeretlek,

Mily hőn óhajtalak!

Hogy megremeg a szívem,

Ha rám veted szemed!

Egy csókodért od' adnám

Egész életemet!

És mégis hogyha néha

A csókom kellene,

Hevesen és nagy tűzzel

Szegülök ellene!

Ha egyszer ott dobogna

A szívem kebleden,

Nagyobb boldogság többé

Nem kellene nekem.

És mégis hogyha néha

Ölelni jösz felém,

Karomat védve, tiltva

Terjesztem ki elém.

Hideg vagyok te hozzád

Miként a jég, hideg.

De ezt a hidegséget

A szívem sínyli meg!

Csak egy az óhajtásom:

Hogy széles melleden

Fényes szemedbe nézve

Haljak meg csendesen!