Kótai Pál: Úr és czigány
Úr és czigány (Hungarian)Öreg czigány húzza öreg este óta De hiába húzza, nem kapós a nóta Aki megfizetné, nem tudja szeretni, Aki meg szeretné, nem tudja fizetni.
Ünnep az öregnek, ha a Bika tája Zajosabb lesz olykor s egy kis czéczó járja . Egy-két kupecz mulat a maga módjára S vaktába ugy belekóstol a nótába.
Csinálják, csinálják... De csak lesír róluk — Ha szórják is a pénzt — az ő kupecz-voltuk. Gorombán rászólnak, így-úgy muzsikáljon, Túri szegény öreg, tűri., mit csináljon!
Es amint muzsikál kelletlen, kedvetlen — Csak meglát valakit hátul a szegletben, A hegedű nyakán megreszket az ujja: Ráismer a czigány egy régi, nagy úrra.
Egy igazi úrra, ki valaha, régen Nem is ur, kis király volt a vármegyében, Kinek a nótáját sokat hegedülte, Mig a kúriáját el nem hegedülte.
Nézi Bódi, nézi azt az urat váltig, Szilaj muzsikája hallgatóra válik És az a száraz fa felsir a kezében: Nem ugy van már, sir ja, nem úgy mint volt régen.
Maga is ellágyul — tán a muzsikátul — S azon veszi észre, hogy ott húzza hátul — Es akinek húzza ottan a szegletben: Az is, meg maga is sirnák mindakeiten.
És kesereg az ur, kesereg a czigány. — Nem igen tudlak én ellátni, Bódíkám... De szava nincsen más erre a prímásnak: — Amig urat látok, nem húzom én másnak.
|
TranslationsGermanDer Herr und der Zigeuner Mucsi Antal Request a translation |