Van hazád, míg él, szívedben
Midőn az észak hosszú éje
közelgett, hívta őket délre
a pesti tél
langyos hidegje, kedve-kénye.
Most itt a híd körül cikáznak
örülve kosztnak, téli nyárnak,
zsákmány-halért
vígan rikoltva vízre vágnak.
De lám a pesti langy vizekre
is rácsapott észak hidegje:
zajlott a jég,
s táblához tábla forrt zizegve.
Most itt gunnyaszt a Danka-népség,
ahol a víz tükörje ép még:
örvénytavon,
melyet megőrzött még a mélység.
S mikor jéggé fagyott az örvény,
ők ott maradtak fodros örvén
hűségesen,
mert bennük élt az ősi törvény:
szívükbe azt oltotta Isten,
hogy éltető hazájuk itt lenn
a pesti táj,
és több igaz hazájuk nincsen.
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
