This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Varga Ottó: Balázsjáró vers

Portre of Varga Ottó

Balázsjáró vers (Hungarian)

1. vers (Balázs)

Én vagyok a küldött, kvártélyért ki megyen,
Az urak szobája nagyhamar kész legyen,
Vezető uraim amelybe jöhetnek;
Kvártély-készítésre én jöttem követnek.
Ha tehát szavamra mostan nem hallgatnak,
Akkor itt tüstént nagy károkat vallhatnak.
Hordják ki hát hamar a rokkát s orsókat,
Fogadják jó szívvel az igaz, jó szókat.

2. vers (Balázs)

Nosza te hatalmas és híres nagy vitéz
Bajnoki erőddel mutasd meg, hogy mit érsz,
Hadd tudja e ház is, hogy te vagy az, aki
Nagy földet bejártál, mint győztes hazafi:
Rettegett úr lettél hatalmas térségen,
Északon, keleten, nyugaton és délen.
Fényes nagy kardodat sebesen forgatod,
Legyőzött népekre félelmet hoz karod.

3. vers (Balázs)

Halljátok mindnyájan, amit most beszélek,
Hatalmam nagyságát tárom most elétek:
Én vagyok alacsony termetű Attila!
Aki vét ellenem, lesz annak nagy kínja:
A hátán tánczol majd Istennek ostorja,
Szállását seregem a földig rombolja.

4. vers (Balázs)

Kapitány vagyok én, nem járok egyedül,
Sereget vezetek, én megyek legelül,
Hajrákat kiáltva bíztatom népemet,
Ne félj míg engem látsz, nincs veszve életed.
Így ugyan gyakorta táborba siettem,
Ellenségre várva vigyázva figyeltem,
Ünnepet eltöltve jó ízet sem ettem,
De mit a poszt kíván, azt mindig megtettem.

5. vers (Balázs)

Káplári tisztemben oly híven eljártam,
Hogy tegnap csak egyre több százat levágtam.
Ugyancsak fáradtam eme nagy verésen,
Hólyagok is sültek e kemény tenyéren,
Ajándék-csomagot sem fogok kezembe,
De ha majd elnyerem, vetem a zsebembe.

6. vers (Balázs)

Én zullér voltomban pennát is forgatok,
Tentával, papírral gyakorta izzadok:
Rovom a profuntát, ki hányat ehetett,
Teszek a tisztemnek mindenben eleget.
Míg a had rostagol, nekem bíz futnom kell:
Katonák kvártélyát jómagam hajtom fel.
Nincs is így a hadnak semmiben hiánya,
Zsebem is megtelik, nem futok hiába.

7. vers (Balázs)

Én szántok, keverek, meleggel aratok,
Élést a seregnek izzadva takarok.
Ha én nem aratnék, a sereg nem enne,
És sován lovoknak abrakja se lenne.
Érettük hordozok jó kaszát és csépet,
De azért várok is sonkát, egy egészet,
Ha azt nem, akkor egy jó darab szalonnát;
Hát te mit vársz nyársos? Kolbászt az asszony ád!

Hátha egy poflevest?
Inkább szép máriást!
Nyárs Ferencz, Zuzmora Pál így énekeljünk:
a, e, i, ó, ú, ő, ű.

8. vers (befejező szöveg együttesen)

A, a, a, Balázs napja vagyon ma,
melyen szokás itt nálunk,
hogy házonként kántálunk,
a, a, a, Balázs napja vagyon ma.

E, e, e, azért jöttünk most ide,
hogy kérjünk, s ti adjatok,
a sor mostan rajtatok,
e, e, e, azért jöttünk most ide.

I, i, i, töltsétek ezt jól teli,
e csutorát, s ösztövér
zsákunk legyen szép kövér,
i, i, i, töltsétek ezt jól teli.

Ó, ó, ó, ki mit adott, az mind jó,
ki mit adott és ád még,
tanítónknak ajándék,
ó, ó, ó, ki mit adott, az mind jó.

Ú, ú, ú, távozzék a gond és bú,
legyen hosszú békesség,
baj, baleset ne essék,
ú, ú, ú, távozzék a gond és bú.

Ő, ő, ő, bor és búza légyen bő,
a barmoknak jó mező,
az egészség kedvező,
ő, ő, ő, bor és búza légyen bő.

Ű, ű, ű, távozzék a keserű
pohár minden lélektül,
szálljon áldás Istentül,
ű, ű, ű, távozzék a keserű.

A nyolcadik vers után ez mondatik együttesen:

Ma vagyon emlékezetben Szent Balázs püspök ünnepének napja,
melyen szegény diákoknak megtelik a zsákjok.

Omedignom, veredignom, lóde, lóde, tontusz, kampusz, gemitórum, flórom, gyermine.

9. vers

Adjatok még nékünk Zsuzsát,
Hadd kergesse ki a kutyát!
Omedignom, veredignom, stb.

Adjatok még nékünk Katát,
Hadd mossa az üngöt, gatyát!
Omedignom, veredignom, stb.

Adjatok még nékünk Julcsát,
Hadd süssön el lisztet, puskát!
Omedignom, veredignom, stb.

Adjatok még nékünk Lenkét,
Hadd tisztítsa meg a lencsét!
Omedignom, veredignom, stb.

10. vers

Adjatok hát, adjatok,
mit zsákomba rakhatok,
vérest, májust és kolbászt!
Hozhatjátok már folyvást,
ekkorát vagy akkorát,
mint a kardom, akkorát:
nem magunkért kántálunk,
tanítónké zsákmányunk.

Hogyha semmit nem adtok,
fazekakban kárt valltok;
úgy fogunk itt ugrálni,
mint a molnár pulykái,
mikor még nem laktak jól
csípett-lopott magvakból.

Az asszonyunk dolgos, jó,
ugrik, fingik, mosolygó,
egy kis fijat szottyantott,
kis hapajdát pottyantott.



Uploaded byVarga Zsolt
PublisherIrodalmi Rádió
Source of the quotationhttps://mek.oszk.hu/03400/03487

Request a translation

Here and now you can request a translation of this work to another language. We will store your request and show it to the world to fulfill it. We cannot promise anything ... but maybe someone will do the hard work and translate this title for you. If you provide us you e-mail address, then we will notify you whenever someone uploads her/his translation.

LanguageRequests+1
Albanian
Belarusian
Bulgarian
Catalan
Czech
Danish
German
Greek
English
Esperanto
Spanish
Estonian
Finnish
French
Irish
Galician
Ancient Greek
Croatian
Armenian
Icelandic
Italian
Latin
Luxembourgish
Lithuanian
Latvian
Macedonian
Maltese
Dutch
Norwegian
Occitan
Polish
Portuguese
Romanian
Russian
Slovak
Sloven
Serbian
Swedish
Turkish
Ukranian
Yiddish

Send me an e-mail when the translation is ready:


minimap