Szentessy Gyula: Utolsó csók

Ne még! Csak egyszer átölellek,

Szemedbe nézek csendesen

És hagyj el aztán búcsú nélkül,

Egy sóhaj nélkül nesztelen.

Ameddig csókod itt fog égni

Remegő, szomjas ajkamon,

Ameddig érezem varázsod

S szived verését hallgatom.

Bűbájos álmot hints előbb rám,

És részegítsd meg lelkemet,

Ne tudjam azt a szörnyű perczet

Amikor elveszítelek.

Oh, ne zavarja azt a perczet

Se köny, se sóhaj, sem panasz,

Maradjon szivembe temetve

Örökre tisztán, szüzen az .  .  . 

Ne kísérjen a feledésbe

Se bús emlék, se fájdalom,

Mindössze annyi, hogy örökre

Egy édes csókról álmodom.