Tarcsafalvi Albert: Wenn einmal von hier (Ha egykor innen in German)

Ha egykor innen elmegyek,

Virágos völgyek, kék hegyek,

Futó-csermely a bércz tövében

S te székely csillag fönn az égen,

Sirattok-e majd engemet?

Simítani az arcredőt,

Még összejárom a mezőt,

Somos-tetőt és Boncza dombját,

S megcsókolom a nyárfa lombját

A búgó gerlepár előtt.

A Szálason epret szedek,

Hanem csupán egy-két szemet.  

Szegény asszony járása itt ez,

Pár burgonyát s kis barna lisztet

Árváinak innen szerez.

A pásztorgyerek fölkiált:

Az új csapáson ki s mi járt?  

Csak odaszólok én is egyszer,

S megkérdezem, hogy erre ment el,

A Kajla, Szilaj és Virág?

A hogy a pásztor odaért,

Megfogom kérges tenyerét,

És tudj' Isten, sokáig tartom,

Nem szólok, de beszél az arcom,

Mert látom, látom, hogy megért.

Zörög alattam az avar:

Ha mész, akkor indulj hamar,

Ints gyorsan a pataknak, gallynak.

Fülemile dalát se halljad

Könny gyűl utána és sóhaj.

Hiszen a szót megfogadom,

Tűnik a hegy, völgy és halom.

S ha a felhők ott gyűlni kezdnek,

Hát, tudja Isten, sírni kezdek

Egy-egy borongó bús dalon.

Wenn ich jemals hier weggehe,

Blumentäler, blaue Berge,

eifrige Bergbach lauft runter ins Tal

und du Szekler-Stern am Himmel Strahls,

werdet ihr noch mich beweinen?

Zum Glätten die Gesichtsfalten

laufe durch Wiesen und Garten,

den Somos-Dach und Boncza-Hügel,

und ich küsse das Laub der Pappel

vor einem turtelnden Paar Täubchen.

An Szálas pflücke  Beeren,

nur ein Paar Stück will probieren.

Alles gehört einem armen Seel',

Paar Kartoffeln und ein wenig Mehl

kann sie kaufen für ihre Kinder.

Das Hirtenkind rief jetzt sehr laut:

Wer hat nach der Spur, nachlauft?

Ich rufe auch dann laut zurück,

und ich frage ihn auch bedrückt,

Kajla, Szilaj ‘d Virág, am Flucht?

All, dass der Hirte dort ankam,

ich griff seine raue Hand an,

und nur der Gott weiss, warum so lang

ich rede, nicht, aber das Gesicht sprach,

ich sah, dass er mich verstanden hat.

Das Laub rumpelt unter dem Schritt:

Wenn du gehst, dann geh geschwind,

wink noch schnell zum Bach, und zum Zweig.

Nachtigallenschlag tut dir nur leid,

nur Tränen tust du wie ein Kind.

Folglich, ich wurde gehorsam

Berg und Tal verschwinden langsam.

Wenn oben die Wolken sammeln,

Gott weiss warum, fing an zu weinen,

wenn  ein trübes Lied höre an.