Varsányi Gyula: Sphinx
Sphinx (Hungarian)Előttem állsz örökké, bájos asszony, Reám ragyogsz, mint túlvilági kép; Szép arczod, hogy belőlem dalt fakaszszon, Mesésen, bűvölőn elémbe lép.
Idegen voltál sóvárgó szivemnek, Melletted szomorún haladtam el, Nem sejtve titkait e drága mennynek, Mely üdvével csak értem esdekel.
Idegen voltál sóvárgó szivemhez, Mig eljött a valódi pillanat, Lepattant bűvös szómra a rideg fesz S én is feledtem fájó multamat.
Megnyílt előttem, sphinx, tündöklő lényed, S imába olvadt gyászos lelkem is; Mert téged oly sokáig meg nem érlelt, Borús múlttal sujtá a nemezis.
De végre megvagy, hajlasz esdő szómra S enyém vagy, másé nem lehetsz soha! Lelked sugárit csak lelkemre, szórja, Arczomra hull csak ajkad mosolya!
|
TranslationsGermanSphinx Mucsi Antal Request a translation |