Zempléni Árpád: Tiszabecs ünnepére

Petőfi szellemének,

Hozom üdvözletét.

Rákóczi lelke, halld meg

Az égben, s áldva légy !

Itt kélt föl a szabadság

Mint hajnal-pirkadás.

Itt zengett föl először

A kurucz riadás.

Lerázta lánczos örvét

A nép és fölkele,

A rozsdás rabbilincs volt

Legelső fegyvere.

Az elnyomott keservet,

Az elfojtott panaszt

Azzal torolta itt meg

Az együgyű paraszt.

Várába bujt a zsoldos.

A labancz reszketett.

Belőlük raktak itten

Véres kereszteket . . .

Virág, cserág fogadja

S dal zeng, amerre lép,

És övé lett az ország

És övé lett a nép.

De a győztes „szegénység“

Búsult vezértelen;

Egvre sohajla: »Jöjj el

Rákóczi fejdelem.

Ki szép vagy mint a Chérub,

S bátor mint Márs maga:

Jövel, jobbágyok atyja,

Magyarság csillaga.

Balvégzet és dicsőség

Legendás gyermeke,

Jövel Rákóczi! rád vár

Atilla nemzete! . . .«

S eljött Rákóczi. Itt járt

Hófehér paripán.

Itt tört át a labanczon,

Itt ment át a Tiszán.

S Tiszán túl és Dunán túl

Fölzendül Hunnia

Fölzeng:„Pro libertate,“

Föl zúg: „Pro patria“

Virág, cserág fogadja

S dal zeng, amerre lép,

És övé lett az ország

És övé lett a nép.

S ma is, két század múltán

Emléke tiszta, ép;

S másé lett bár az ország,

Ma is övé a — nép.