Kosztolányi Dezső: Adam (Ádám in Romanian)

Most sokszor gondolok arcodra, Ádám,
Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem
S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán
Feléd lóbázom csüggeteg kezem.

Papagáj s tigris közt csúf ember-állat,
Kire kövér kenyérfa bólogat,
Körömmel vakarod vörös szakállad
S úgy képzelem, hogy véres a fogad.

Ó első Ember... ó fájdalmak útja...
Te vagy a szennyes óceánnak kútja,
Amelyből fájó sorsomat öröklöm.

Bár láthatnálak színről-színre téged,
Hogy most, mikor könny, átok és jaj éget,
Őrjöngve az arcodba vágjam öklöm.

1915

Des mă gândesc, Adam, la a ta mutră,
Străbunul trist, că exist, mă doare
De numele: Om. Cu spirit de slugă
Spre tine mișc brațele deprimate.

Bestie între tigru și papagal,
Spre el un baobab se apleacă,
Îți scarpin cu ghearele barba,
Cred c-ai gingia însângerată.

Oh, primul Om…Oh, ce chinuit drum…,
Tu, sursa oceanului impur,
De unde am moștenit viața.  

Măcar față în față te-aș privi,
Când mă ard: blestem, vai și lacrimi,
Furios, ți-aș da un pumn în față.