Kosztolányi Dezső: ДЕЖЕ КОСТОЛАНИ - СТО СТРОК О МУКАХ ТЕЛЕСНЫХ (Száz sor a testi szenvedésről in Russian)
|
Száz sor a testi szenvedésről (Hungarian)Együgyű dal
az én dalom, ő fújja ezt: a fájdalom. Azt fújja: jaj, azt súgja: fáj, a fej, a fog, a szív, a száj. Metsz, mint a kés, szúr, mint a tű, oly iszonyú, oly egyszerű. Csöpp cérnahang, nyápic zene, de mintha ég- föld zengene. Sír, mint a víz rí, mint a tűz, trilláz, sziszeg és csengetyűz. Azt hirdeti, hogy ő is él, és kornyikál, és gőgicsél. Nő és dagad, ha csenevész, s apad, tünik, sosem enyész. Most gőztülök, éppúgy sivít, most csak csipog, mint csitri síp. Nem hagyja el, bármit teszel, vág, kalapál, fúr, vés, reszel. Bömböl, huhog, dörög, recseg, folyton beszél, locsog, fecseg. Alig virrad, már belekezd, és hajnalig nem unja ezt. Nem unja el, én sem unom, megyek sötét, nem-járt uton. Ki ő, mi ő, nem ismerem, szólítani nem is merem. Nem fekhetem, nem alhatom. Mást mit tegyek? Hát hallgatom. Az életem lejtős felén így mulatunk mi, ő meg én. Állok vele, hanyatt esem, forgat tovább vad-rémesen. Meggyűlölöm, elátkozom, lassan, szépen barátkozom. Nem tördelem a két kezem, hogy mit jelent, nem kérdezem. Nem kérdezem, mi végre kell, csak figyelem, csak érdekel. Nótája csúf, de nem sekély, bár bamba is, a mélye mély. A mélye mély, mert mélybe vet, készítgeti a végemet. Ép testemet vetkőzteti, hiába van, nem kell neki. Rohan, cikáz az idegen, bőszen betör, s nem idegen. Már várom is, mihelyt kiállt, ő benne most lelkem kiált. Halál-hívó vérem gagyog, nem ő a rossz, én, én vagyok.
|
ДЕЖЕ КОСТОЛАНИ - СТО СТРОК О МУКАХ ТЕЛЕСНЫХ (Russian)Дрянь-песенка,
|
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
