Özvegy a villamosban (Hungarian)
Ennek az özvegynek itt a villamosban nem akar senki se helyet adni. Csak áll s lesi, hogy hová ülhetne le. Szemében pedig ez van: Irgalom, kegyelem, emberek. Messziről jövök én, gyermekszobákon és temetőkön bukdácsoltam előre, míg ide jutottam. De elhalt az uram, nincs, aki védjen, elhaltak fiaim, leányaim, kedves vejeim is, s most egyedül teszem meg ezt az utat, a végállomásig. Mondjátok, emberek, ha láttok itt, amíg dülöngök, rendkívül-furcsa, kis fekete kalapomban, rogyadozó térdemmel, s a gyakor szüléstől megroncsolt méhvel, nem jut eszetekbe az édesanyátok? Uploaded by | Fehér Illés |
Source of the quotation | http://epa.oszk.hu |
|
|