This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kosztolányi Dezső: Siamo in sessanta nella scuola. (Az iskolában hatvanan vagyunk. in Italian)

Portre of Kosztolányi Dezső

Az iskolában hatvanan vagyunk. (Hungarian)

Az iskolában hatvanan vagyunk.

Szilaj legénykék. Picik és nagyok,
s e hatvan ember furcsa zavarában
a sok között most én is egy vagyok.
Ez más, mint otthon. Festékszag, padok,
a fekete táblácska és a kréta,
a szivacs hideg, vizes illata,
az udvaron a szilfa vén árnyéka,
s a kapunál - az arcom nézi tán? -
egy idegen és merev tulipán.

Ez más, mint otthon. Bús komédia,
lélekzet-visszafojtva, félve nézem,
hatvan picike fej egyszerre int,
s egyszerre pislant százhúsz kis verébszem.
Hatvan picike, fürge szív dobog,
hatvan kis ember, mennyi sok gyerek.
Amerre nézek, mint egy rengeteg,
kezek, kezek és újra csak kezek.
Mint kócbabácskák a török bazárba,
egy hűs terembe csöndesen bezárva,
az orruk, a fülük, mint az enyém,
s a feje is olyan mindenkinek.
Mivégre ez a sok fej, kéz, fül, orr,
sokszor csodálva kérdezem: minek?

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Siamo in sessanta nella scuola. (Italian)

Siamo in sessanta nella scuola.
Ragazzini indomiti. Piccoli e grandi,
e nel mezzo di questa strana confusione di sessanta
uomini, tra i tanti, anch’io sono uno dei tanti.
Quest’è un’altra cosa, diversa da casa. Odore
di pittura, panchine, la lavagnetta nera e il gessetto,
l’odore freddo e umido della spugna.
nel cortile l’ombra vecchia dell’olmo,
presso il cancello – forse guarda il mio viso? –
un tulipano estraneo e severo.
 
Quest’è un’altra cosa, diversa da casa. Commedia mesta,
guardo col timore, col respiro trattenuto,
sessanta testoline piccole annuiscono assieme,  
e centoventi occhietti di passerotto battono assieme le ciglia.
Battono sessanta piccoli, vivaci cuori,  
sessanta piccoli uomini, tanti - tanti bambini.
Ovunque io guardi, è come una marea,
mani, mani, e ancora sempre solo mani.
Come in un bazar turco le bambole di pezza,
rinchiusi silenziosamente in un aula fresca,
le loro nasi, le orecchie, son come i miei,
e anche le teste di tutti son come la mia.
A quale scopo tutte queste teste, mani, orecchie, nasi,
a volte lo domando meravigliandomi: a quale scopo?
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap