Révai Károly: Delelő
Delelő (Hungarian)Az életnek országútján Elértem a delelőre ; Innen már csak visszafelé Vonulhatok, nem előre.
Lám a nap is, ha eléri Légi útján delelőjét: Megadással lefelé megy Keresni a pihenőjét.
Nem akartam nagyra törni, Sem magasra, hol a nap van; Nevemet sem kell keresni A tündöklő csillagokban.
Csak az élet útján jártam, Le a völgynek, föl a hegynek; S ha egy kicsiny dombra értem, Hálát adtam az Istennek.
Dombon állok; ide hallszik Alulról a délharangszó; Nem jutok már magasabbra, Ez nekem a Csimborasszó.
Ki magasról, bérctetőről Szilaj hangon énekelget: Messze földön milliók is Lelkesülnek hangja mellett.
Én egy kis domb delelőjén Énekelek mélán, lassan ; S ha meghalok — nem sok ember Lesz, ki engem megsirasson.
Talán csak egy falu népe Hallgatja meg sóhajtásom . . . Ezen a kis dombon várom Az én csöndes elmúlásom.
Révai Károly 1856 – 1923
|
TranslationsGermanMittagszeit Mucsi Antal Request a translation |