Révai Károly: Nem úgy szeretnek most, mint egykoron!
Nem úgy szeretnek most, mint egykoron! (Hungarian)A mai nők közt sok a puszta rom! A viszhang szól: Nem úgy szeretnek most, mint egykoron!
A liget zsongó lombjai alatt Láttam szerelmes, ifjú párokat; Merengve néztem s visszaszállt a lelkem A múltba, mit már régen elfeledtem.
És fölidéztem azt a szép időt, Hogyan is volt huszonöt év előtt? Mikor szerelmes ifjú voltam én is S a nők varázsa lángot szórt belém is.
Múlt és jelen közt nincs rokonvonás, A mai kor szeretkezése más ; Mi akkor mindig szivünkkel szerettünk, És léha mámor nem úszott felettünk.
Nap volt szerelmünk, — le nem áldozó, Forró imádság ajkunkon a szó; Hit a szivünkben, ami fölmagasztal, A nő oltár volt és nem korcsmaasztal!
Most egész más az aranyifjuság! Gyönyör forrása az egész világ; Kezében mintha tüzes csóva lenne, —- Gyújt, hogy elégjen a leányka benne
Mert izzó mámor tépi a szivet, A cél csak egy: a bűnös élvezet! Senkit se’ véd ma a női méltóság, Ha útban érik, — léhán eltapossák!
Mikor mi jártuk a himes mezőt, Nem dúskáltunk a virágok között; Szüztiszta szívvel pillantottunk rája, A női arcok édes bársonyára.
Kit megszerettünk híven, igazán: Ott álltunk annak büszke oldalán; /S mint liliommal bántunk el a nővel, De le nem téptük durva kézerővel.
Nem úgy szeretnek most, mint egykoron! Tör van kivetve minden oldalon. Ma megcsalnak száz szépséges királynét, Mi megtudtunk vón halni egy leányért!
|
TranslationsGermanGeliebt wird nicht mehr so wie… Mucsi Antal Request a translation |