Vértesy Gyula: A tó partján

A tó partján egy csendes zugba'

Úgy szeretek elüldögélni.

Szomorúfűz hajol a tóba —

Oly jól esik szegényre nézni.

Hasonlónak látom magamhoz,

Csüggedve omlik földre ága —

Akárcsak én beteg lelkemnek

Letört, szomorú, fáradt szárnya.

Beszélek hozzá, felel nékem

Zizegve, halkan, szomorúan,

S vigasztalgat, hogy nem is oly rósz'

Élni a csöndes mélabúban.

Megszoktam már, hogy ágam csüggedt,

Majd megszokod te is a búdat;

S vigasztalódsz, ha találsz majdan,

Még náladnál is szomorúbbat.

Lásd, nekem is vigasz, ha látok

Tavaszszal fát, mely nem hajt újra;

A halálnál mégis csak jobb tán

A szomorúság csendes útja ...»