Brody Miksa: Fekete tündér

Úgy ahogy illett, ahogy kellett,

Tündér állott a bölcsőm mellett,

Csapzott hajú, vasorrú, bánatos

Fekete arcú, érdes és fagyos,

Fogatlan

Csupán a szíve égett, mint a katlan.

Hívatlan szem hogy meg ne lássa,

Fekete volt a suttogása,

Fekete volt a simogató kéz,

Tán száz esztendős gond! olyan nehéz

Az árnya,

És maró vértől piszkos volt a szárnya.

Vigyázott rám, úgy ahogy kellett,

A bölcsőm, majd az ágyam mellett,

Hogy ne jöjjenek semmikor elém,

Az arany hajú, hűvös fogú lény:

Az élet

És csábitgató, csaló szenvedélyek.

Fekete tündér bölcsőm mellett

Fekete vajúdásban ellett

Megannyi gondot, - sohasem gyönyört,

S így szólt, - a hangja bántott, meggyötört: -

Te árva!

Készülj a csendes, korai halálra!

Csapzott hajú, vasorrú tündér

A vágyakkal te is eltüntél,

Most körülöttem fáklyatűzben ég

Az élet; vak szemem felnyitva rég.

Most látok;

De hol a vágyak? hol az édes átok?