Dóczy József: An kurvigen Theisser Ufer (A kanyargó Tisza partján in German)

A kanyargó Tisza partján,

ott születtem.

Oda vágyik egyre vissza

az én lelkem!

Pásztorsíptól hangos ott az

árvalányhajt termő róna.

Édesebb ott a madárdal,

kékebb az ég, hívebb a lány, szebb a nóta.

Látlak-e még szőke Tisza

füzes partja?

Kondulsz-e még fehér falum

kis harangja?

Vár-e még rám az a kis lány –

fájó szívvel -, ahogy írja?

Térdelek-e még előtted,

édes anyám kakukkfűvel benőtt sírja?

Szülőföldem, rád gondolok

mindörökké!

De úgy érzem, hogy nem látlak

soha többé!

Ha a halál itt jön értem, -

ne hagyjatok idegenbe:

A kanyargó Tisza partján

temessetek ákáclombos temetőbe!

An kurvigen Theisser Ufer

bin geboren.

Dort sehnt sich noch immer zurück,

meine Seele!

Es ist laut von Hirtenpfeife

das Federgras, volle Wiese,

süß ist dort der Vogelgesang,

das Himmelblau, die Mädchentreue und die Liebe.

Kann ich dich noch dich Theiss Ufer

wiedersehen?

Lautet noch in weissem Dorf die

kleine Glocke?

Wartet noch das kleine Mädchen –

mit Herzenschmerz – wie geschrieben?

Kann ich vor dir noch hinknien

an dein Grab noch liebe Mutter an Thymian wiesen?

Mein Heimatland, ich denk’ an dich

bis am Ende!

Doch das Gefühl sagt es zu mir

dich nie mehr seh’!

Doch wenn der Tod mich hier wegholt, –

lasst mich bitte nicht in Fremde:

An den Ufern der kurvigen Theiss

begrabt ihr mich in Akazien vollen Erde!