Szombati Szabó IstvánI: Es ist Abend (Este van in German)

Most lelkem: a nagy gond-madár

Már bú-fészkén elül.

Csillag-szitából fényt szitál

Az ég szünetlenűl.

Kinyílnak mind az estikék

S a hold-sarló fent, esti-kék

Nagy égi réten csillagot,

Csillag-sarjút kaszál.

A fák közt esti hírvivő:

A fénybogárka száll.

Fent égi-dáridóra megy

Egy víg felleg-legény.

Friss csillag-bokrétát visel

Begyűrött süvegén.

Amott egy fordúló-közön

Rábukkan s jójszakát köszön

Mosolygó képpel rá a hold,

A vén, irigy kaján,

Útján dúdolva bandukol

És tűnődik baján.

S én nem tudom, hogy: élni szép,

Vagy halni volna jó?

S várom: mikor jön értem el

A hold-arany hajó,

Ki égi kék tón, szép vizen

Csillag-futárral elviszen  .  .

Csak tudnám bár, hogy: élni  szebb,

Vagy halni volna jobb?

S ne várnám többé, hogy kiköt,

Az éji csolnakot.

Szemem hallgatja csillagok

Halk, surranó neszét.

Orcámon érzem hitvesem

Cirógató kezét.

Szivével kérdez: mit keressz ?

Szivem felel rá: csak szeress!

S  kezdődik csendben suttogó,

Mosolygós csók-beszéd.. .

De szép az este, Istenem

S az élet is de szép.

Die Seele, mein Sorgenvogel

sitzt schon vor dem Trauernest.

Aus dem Sternsieb siebt es das Licht

ununterbrochen fest.

Die Nachtviolen sind alle blau

und die Mondsichel ist es auch.

An grossen himmlischen Wiesen

eines Sternes gemäht.

Abendbote bei den Bäumen:

ein Glühkäfer gefegt.

Er geht auf die Himmel sause,

der Jungwolken-Taube.

Er trägt einen frischen Sternstrauss

an faltige Haube.

Dahin in einem Kreisverkehr

und einer guten Nacht wünscht er

dem lächelnden blassen Halbmond,

das uralte Böse,

es geht brummend auf seinem Weg.

'd denkt an seine Nöte.

Und ich weiss es nicht: schön Leben

oder lieber Abtritt?

‘d ich warte: Wann kommt es für mich

den Mond goldene Schiff,

der auf der himmlisch blauen See,

mit dem Sternkuriers Schlittenfee.

Wenn ich nur wüsste: schön leben

oder besser sterben?

Meine Augen lauschen den Sternen

ruhig wellenden Lärm.

‘d spüre die zarten Hände meinen

Schatz an Gesicht so gern.

Sie fragt mit dem Herz: Was suchst du?

Mein Herz sagt: Mich stört dein Dessous!

‘d beginnt schweigend zu flüstern, dass

der lächelnde Kuss brauch,

doch der Abend ist schön, mein Gott

und das Leben jetzt auch.