This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Berkovits György: A százéves táncosnő

Portre of Berkovits György

A százéves táncosnő (Hungarian)

A MAFFIÓZÓ ÉS A TÚSZ

Szereplők:

ZOTYÓ, keresztapa
V. VILMOS, a volt főtanácsadója
MARGÓ, a felesége
ANYIKA, az anyja
APIKA, az apja
NAGYI, a nagyanyja
ÖZV. BALOGHNÉ, az anyósa
DAGADT, a barátja, arculattervezője
BÖBE, a barátja felesége, politikai tanácsadója
FEHÉR A VEJSZ, kulturális tanácsadója
GYULAI, a védelmi tanácsadója
ELŐD, a gazdasági tanácsadója
TESTŐRÖK

ELSŐ FELVONÁS

Többemeletes, jó nagy, lerobbant bérház látszik a színpad jobb oldalán, erkélyekkel. Öt erkélyen tapasztalható mozgás, nyüzsgés. Látható egy díszerkély is a házon, azon tartózkodik az ötvenes éveinek végén járó V. Vilmos, aki révedezve mered a távolba. Ócska nadrágot, ócska trikót visel. Mellette egy kigyúrt kopasz áll őrt, fegyverrel. Szemben a bérházzal, a színpad bal oldalán, hatalmas luxusvilla magasodik, tetőterasszal, szokatlan növényekkel, drága kerti bútorokkal, hátterében egy úszómedence is körvonalazódik. A tetőteraszon napozik, különlegesen kiképzett, nagy nyugágyban, az ötven év körüli Zotyó. Feltűnően színes, drága sportruházatot visel. A bérház és a villa között húzódó igen keskeny utca le van zárva lánccal, modern fegyverekkel és kommunikációs technikákkal felszerelt izompacsirták őrzik. Költözködés zaja hallatszik a bérházból. Bútorokkal, kofferokkal, dobozokkal, kosarakkal jelennek meg a lakók, cipekednek őrző-védők felügyeletével, s eltűnnek szótlanul.

ZOTYÓ A tetőteraszon felül a nyugágyában, néz a költözködők után. Na, Vili, csakcsak sikerült az álmom. A díszerkélyen merengő V. Vilmos felé fordul. Mert ez egy álom, tudod, Vili. Nagy dolgok az álmok, Vili, faramuci dolgok, de óriási dolgok. Eltüntettem az összes lakót a házból, Vili. Egy ekkora házból, ez már valami. Százötvenhét család lakott benne, nem kevés, Vili, mondhatom. Ez már eredményesség, ugye, Vili. Csak a családom és a legszűkebb tanácsadóim maradhattak, láthatod, Vili, az erkélyeken. Rámutat az öt erkélyre, ahol sürgésforgás van. Meg persze te maradhattál még, Vili, mint főtanácsadóm, aki nélkül nem is létezhetnék, Vili. Neked a díszerkély jár. Afféle főhadiszállás lett a ház, Vili, a főhadiszállásom. Elhallgat, merően nézi V. Vilmost. Mit szólsz, Vili?

V. VILMOS Nem válaszolok, én neked Zotyó, te undorító féreg, már többé soha nem is fogok válaszolni. Elnéz a távolba. Közben felhangzik Ligeti György zenéje, a String Quartets, csak addig szól, ameddig V. Vilmos beszél. Az első erkélyre járogatnak Zotyó szülei, a hetven körüli Anyika, Apika és nagymamája, a kilencven feletti Nagyi, meglehetősen falusias benyomást keltenek. A második erkélyt Zotyó anyósa, a hatvanas Özv. Baloghné birtokolja, munkásasszonynak látszik. A harmadik erkélyen egy ötven körüli pár, Zotyó arculattervezője, Dagadt feltűnő öltönyben, és felesége, Zotyó politikai tanácsadója, Böbe, mintha divatlapból lépett volna ki, kirívóan a legújabb módi szerint öltözötten forgolódik. A negyedik erkély a farmercuccokat viselő, hatvanas éveiben járó Fehér a Vejsz birtoka, aki Zotyó kulturális tanácsadója. Az ötödik erkélyre Előd jár ki-be, Zotyó gazdasági tanácsadója, régi vágású úriembernek látszik, kopott, sötét öltözékben, fehér kalapban, és Gyulai, aki felkapaszkodott, újfajta úriembert szeretne megtestesíteni, Zotyó védelmi tanácsadója, világos, elegáns ruhában, fekete kalapban, mindketten középkorúak. Nézelődnek is, üldögélnek is, virágot is locsolnak stb.

ZOTYÓ Merően nézi tetőteraszáról a díszerkélyen merengő V. Vilmost. Csődöt mondtál, Vili, eszedbe sem jutott a ház környezet-őrző-védő szempontoknak fittyet hányó lakóit eltávolítani, például azokat, Vili, akik pattogatott kukoricával vagy szotyolával szemeteltek. Azért is tartalak pedig, Vili, hogy jusson eszedbe az ilyesmi. Mintha nem lennél már a régi, Vili. Elhallgat, vár. Csönd. Hiába sztrájkolsz, Vili, engem nem versz át. Még mindig a főtanácsadómnak tartalak, Vili. De miért sztrájkolsz, Vili, elárulnád? Mi a hímvessző van veled, Vili, te? Pedig állatira képzeletdús hapsi vagy, Vili, vagy legalábbis voltál. Elhallgat. Vár. Arról még nem is beszéltünk, Vili, hogy el akartál hagyni. De hát ez nem megy, Vili. Különben tetszik nekem, hogy elneveztél Zotyónak, hát sokkal jobb, mint a Zoli vagy Zoltán.

V. VILMOS Nem reagál, elnéz a távolba. Csönd.

ZOTYÓ Emlékszel, Vili, fejtágítóra küldtek engem a gyárból annak idején, réges-régen, a múlt rendszerben, mint fennforgó mozgalmárt, és te, Vili, voltál az egyik tanár ott, te egészen mást, szokatlan dolgokat tanítottál, én meg állandóan pofáztam, mutogattam magam, nyomtam a szöveget, felfigyeltél rám, még presszókba is jártunk együtt, Vili, azokban is nagy dumák mentek kettőnk között, a szabadságról, egyenlőségről, testvériségről, cseszd meg, Vili, és egyszer csak újságoltad, hogy lehet menni melós srácoknak egyetemre, érettségi nélkül is, és javasoltad, Vili, hogy jelentkezzek én is, és jelentkeztem, Vili, te meg ajánlottál engem és segítettél nekem, legyek mérnök, és, hát ugye, cseszd meg, Vili, felvettek, a te protekcióddal, no persze kimaradtam, nekem a matek meg minden más tárgy magas volt, illetve alacsony, tudd meg, Vili, inkább alacsony volt, alacsony az én észjárásomnak, cseszd meg, Vili, hát ki akart mérnök lenni, Vili, én ugyan nem. Otthagytam az egyetemet, rossz néven vetted, de hát én egészen más akartam lenni, Vili, más is lettem, de a barátságunk megmaradt, Vili, valahogy megmaradt, és kineveztelek főtanácsadómmá.

V. VILMOS Már szó sincs barátságról, sőt, te egy utolsó kapcabetyár vagy, ahogy nagymamám mondaná, a legfőbb ellenségem. Felhangzik Ligeti György String Quartets című zenéje, csak amíg V. Vilmos beszél. Csönd. Merően nézik egymást.

ZOTYÓ Mondhatsz, amit akarsz nekem, nem sértődöm meg, mert amit eddig elértem, Vili, azt a mi közös művünknek tartom, Vili, ha tetszik neked, ha nem. Elhallgat. Vár.

V. VILMOS Nem tetszik. És eltölt a szégyen, a kurva nagy szégyen, hogy egyáltalán ismerlek. Közben szól Ligeti György String Quartets című zenéje. Az öt erkélyre ki-be járkálnak a többiek, nézelődnek, üldögélnek, virágot locsolnak stb.

ZOTYÓ Merően nézi V. Vilmost. Ha tetszik neked, ha nem, mindegy, örökre hozzám vagy kötve, Vili, nem ereszthetlek, mert még elkotyogsz valamit, Vili.

V. VILMOS Már lemondtam a főtanácsadó posztjáról. Mit képzelsz, te, szemétláda, őriztethetsz a végtelenségig? Önmagának, halkabban. Valamikor azt regélték velem kapcsolatban, idézem, ha nem is szó szerint, hogy V. Vilmos vizsgálódásának iránya és eredménye felöleli korunk undorító vonásainak teljes készletét. A hétköznapokban tapasztalható helyzetképtől, amely V. Vilmos szerint a barbár törzsiség újjászületése, eljut a szó legszorosabb értelmében vett és a legmodernebb filozofikus helyzetképig, sőt a jövő, a jövő, a jövő feltárásáig. V. Vilmos vesszőparipája tehát a jövő, amikor is majd, szerinte egyszer csak az igazság birtokába jutunk. Ennél többet valószínűleg nem is jósolhat egy tudós ember, egy olyan, mint, én, vagyis V. Vilmos. Elhallgat, szünetet tart. Igazság, igazság. Közben szól Ligeti György String Quartets című zenéje.

ZOTYÓ Merően szemléli V. Vilmost. Értem, Vili, azt javaslod, tárjam fel a jövőt, a jövő útját meg az igazságot. Megtehetem, akár rögtön is, mert, figyelj, Vili, miután lebontottam ezt a ronda bérházat, amelynek a díszerkélyén most lezserkedsz, Vili, meg a környező ronda bérházakat is, elpaterolva a lakókat, fejleszteni fogom a környezetet, Vili, angolgyepes gyakorlópályát létesítek izompacsirtáknak, fásított automata lőteret testőreimnek, hegyes-völgyes, ózondús levegőjű tankcsapda-útvesztőt egyenlőre még csak gyerekeknek, autós üldözéshez első osztályú ligetes utat, és bevezetem, Vili, a helikopterrel való vadászatot szivárványos háttérrel. Egy ilyen gyönyörű és egészséges környezetben, amilyenről itt, Zugló-Alsórákoson még csak nem is fantáziálhattak a helyiek, készülnek feladataikra majd az embereim, Vili, meg a konkurencia nevet emberei is. Felvilágosítalak, Vili, elengedhetetlen a tapasztalatcsere a konkurenciával, ez aranyszabály. Bizalmat táplálunk beléjük, Vili, miközben értésükre adjuk, hogy mi az örömlány anyjukat erőlködnek, Vili. És ez az igazság, tehát már feltártam az igazságot is. Az öt erkélyre ki-be járkálnak a többiek, nézelődnek, üldögélnek, virágot locsolnak stb.

V. VILMOS Önmagának halkan. Nemrég a tévében három fiatalkorú fiatalembert mutattak, akiknek a kézfejükre az volt tetoválva, hogy gyilkoj, persze a második l betű hiányzott, tehát gyilkoj volt a kezükre tetoválva, nevet s bizony, a tetoválásuk felszólításának eleget is tettek, miután a körúton, késő este követtek és megtámadtak egy tekintélyes, jól öltözött férfit, leütötték, a nyakára ugrottak, a mellén táncoltak, többször megszúrták késsel, és egy nyolckilós betondarabbal, rejtély, hogyan jutottak hozzá, szétvágták a fejét, s a hulláját a közeli nyilvános vécében rejtették el. Amikor egy tévériporter megkérdezte tőlük, miután őrizetbe vette őket a rendőrség, miért ölték meg azt a nekik ismeretlen férfit, az egyik azt válaszolta, nem tudja, a másik azt, mert a kézfejére ez a parancs volt tetoválva, „gyilkoj”, a harmadik meg azt válaszolta, ő a cipőért gyilkolt, ugyanis észrevette, hogy az illető cipője éppen olyan, amilyenre vágyik, ráadásul az övé elnyűtt már, mutatta is, láthattuk is a képernyőn a lyukat rajta, le is húzta a meggyilkoltról rögtön a cipőjét, és felvette a saját lábára. Nem árulták el mindeddig, sem a rendőrségen, sem az ügyészségen, sem a bíróságon, hogy kinek dolgoztak, mert jobban féltek elárulni az illetőt, mint a büntetéstől. Elhallgat, merően nézi Zotyót. Mit mondjak, hasonlóak voltak hozzád, Zotyó. Közben szól Ligeti György String Quartets című zenéje.

ZOTYÓ Merően nézi V. Vilmost. A célozgatást nem értem, igen, a célozgatásodat, Vili, azt nem. Azért az én helyesírásom jobb, mint azoknak a szerencsétlen seggfejeknek. Azt viszont értem, hogy azt tanácsolod, úgy áttételesen, miszerint a cipőgyártásba, a tetoválásba és az igazságszolgáltatásba meg a nyilvános vécékbe fektessem a lóvét, Vili, nem is rossz ötlet, oké, még mindig tudsz nekem újat mondani. Elhallgat. Csönd.

V. VILMOS Bélsár vagy te, Zotyó, egyszerűen bélsár. A távolba tekint. Közben szól Ligeti György String Quartets című zenéje. Az öt erkélyre ki-be járkálnak a többiek, nézelődnek, üldögélnek, virágot locsolnak stb.

ZOTYÓ Vetkőzni kezd. Megmártózom a medencémben, kell a kondi, meg az egészséges életmód, Vili. Emlékszem ám, mit mondtál a múltkor, Vili, megjegyeztem, aszondja, a szívkoszorúér-elmeszesedés ezernyolcszázhetvenben még ritka volt, mint a fehér holló, vetkőzik a medikusoknak csak szerencsés esetben tudtak bemutatni egy-egy ilyen tünetet, ma pedig félpercenként meghal valaki benne, hazánk a második helyen áll e tekintetben, az első éppen rokonunk, Észtország. Már csak egy fürdőnadrág marad rajta. Szeretem ezeket a pedagógusi dumáidat, Vili. A medence felé indul. Te persze, Vili, mivel ülő életmódot folytatsz, nevet szívkoszorúér-elmeszesedésben fogsz kipurcanni, Vili. Nevet. Eltűnik a medence irányába, már nem látjuk, csak a csobbanást halljuk, meg az úszás zajait.

V. VILMOS Önmagának halkan. Nemsokára akció bontakozik ki majd, ez a sejtésem, ellenem, Zotyó akciója. Egy táborba csuk, amelyet ő állított fel, több más hozzám hasonló társammal együtt zár oda, hajnali egykor gongszó jelzi, el kell indulnunk a földekre fegyveres őrizet mellett, huszonegy órát földet túrni, alvásra marad három óra, a feleségemet, a fiaimmal együtt, elválasztja tőlem, kéthetenként ereszt össze a párommal, szigorúan nemzés céljából, holott a nejem már nem is szülőképes, a napi eledel falevél és szárított patkány, az ital lócitromos pocsolyavíz. Közben szól Ligeti György String Quartets című zenéje. Az öt erkélyen a többiek megmerevedve hallgatóznak, és feltűnően bámulnak a díszerkélyre, V. Vilmosra. Hosszan tartó csönd.

ZOTYÓ Megjelenik vizesen, törülközik. Vettem ám a szövegedet, Vili, a medencémben ugyanis van egy kis biz-basz készülék, az közvetíti nekem úszás közben a körülöttem történteket. Tehát azt javaslod, Vili, hogy akik kritizálják a gazdasági és másmilyen, például kulturális akcióimat, Vili, ahogy mostanában te is, azokat tömörítsem táborokba, még akkor is, ha rólad van szó. Nem rossz ötlet, állatira ötletdús hapsi vagy te, Vili, elképesztő. Öltözködik. Nekem fiatalkoromban, elárulom, az a kambodzsai kis hapsi volt a példaképem, Vili, tudod ki, a neve nem jut eszembe, tetszett, faramuci módon minden lehető újságot és könyvet elolvastam róla, tetszett, ahogy megcsinálta, Vili. Aztán idővel lemondtam a példaképekről, úgy gondoltam, itt vagyok én magamnak példaképnek. Nevet. Öltözik. Titokban egy kicsit azért, Vili, elárulom neked, te vagy még a példaképem. Nevet. Egy icipicit azért még te, Vili, ameddig még ki tudsz tartani mellettem, és nem purcansz ki úgymond életed viszontagságai következtében, Vili, pontosabban, amit te az életed viszontagságainak tartasz. Nevet. Felöltözött, a terasz korlátjához lép, szétnéz. A viszontagságaid, ugyan, Vili. Azt is a viszontagságaid közé sorolod egy idő óta, hogy nekem dolgozol, illetve dolgoztál. Ha nem is fizetek neked már egy idő óta semmit, mert azt elismerem, hogy nem fizetek, viszont kaját ehetsz nálam, te, Vili, és milyen piát ihatsz, egyenesen királyit. Például tetszene ma neked írós, vajas szaftban párolt csigát zabálni, Vili, a legkülönlegesebb Portóival?

V. VILMOS Hallgat, elnéz a távolba. Az öt erkélyről a többiek megmerevedve állnak, és továbbra is feltűnően bámulnak a díszerkélyre, V. Vilmosra.

ZOTYÓ Fel-alá járkál a tetőteraszán. Nehogy azt hidd már az istenért, Vili, hogy esetleg van veled valami problémám, ohne problem, te, Vili, veled nekem. Nem értem, mi bajod lett mostanában, talán félsz tőlem, ugyan, te vagy az utolsó, Vili, akinek félnie kellene, hülye vagy, Vili, egy ilyen képzett, értelmes, tehetséges, fantáziadús hapsi, mint te, Vili, és nem akarja megérteni, hogy szükségem van rá. Pedig egyszerű ez, nélküled, Vili, nem boldogulnék, s tudod, hányan szeretnék hallani a számból azt, Vili, amit az előbb mondtam neked, rengetegen, Vili, kitüntetésnek vennék, ha vehetnék, javaslom, Vili, csak vedd te is szépen kitüntetésnek, amíg veheted, Vili. Elhallgat. Csönd.

V. VILMOS Elnéz a távolba a díszerkélyről. Majd feláll és nyújtózkodik. Figyelj, Zotyó, amiket szoktam mondogatni neked, Zotyó, amiket csak úgy meséltem, azokat csak tanítási célzatból vagy csupán példabeszédként, esetleg jó sztoriként adtam elő, illetve metaforaként, persze nem tudod, mi a metafora, azonban azokat te azonnal aprópénzre váltottad, kifordítottad az értelmüket az ellenkezőjére, ezt kikérem magamnak, elegem van belőled. Nyújtózkodik. Közben szól Ligeti György String Quartets című zenéje. Az öt erkélyen a többiek utánozni kezdik V. Vilmost, nyújtózkodnak ők is.

ZOTYÓ A teraszáról az erkélyeken lévőket szemléli, és hozzájuk kezd beszélni. Emlékeztek még, híveim, barátaim, Vilinek arra a nagy dobására? Csak annyi volt az egész persze, hogy Vili előadta, miszerint Robert Cooper, az amerikai nyolcvankettedik légi hadosztály katonája az arcához kapta a kezét, miután egy vakító villanást látott, s egy földrengésszerű dörrenést hallott. Szemlélte a tenyerét, és felordított, ahogy Vili mesélte, hogy az a Cooper vagy kicsoda azt mondta, hogy úgy láttam a csontjaimat a kezemben, mint egy röntgenfelvételen. Vili még azt is hozzátette, szerintem teljesen feleslegesen, hogy később, a sajtó hatására, azt igyekeztek kideríteni, vajon Cooper és hét bajtársa mitől lett fehérvérű. Állítólag tizenkétmillió-kilencszáztizenhétezer ember látta már ugyanígy kezének csontjait és lett fehérvérű, Vili szerint. Lefekszik napozni a nyugágyába. Az öt erkélyen a többiek továbbra is nyújtózkodnak.

V. VILMOS Merően szemléli, felfelé tekintve Zotyót. Miután mindezt elmeséltem, hát ez a nagyzási mániás faszfej Zotyó azt mondta, értem, Vili, elértettem a példázatodat. Közben szól Ligeti György String Quartets című zenéje.

ZOTYÓ Hát igen, jól mondod, Vili, elértettem a példázatodat, és azt mondtam akkor, hogy szóval be kéne vezetnem a nukleáris kísérleteket. És azt szövegeltem, hogy értem, Vili, oké, oké, nyugodj meg, Vili, be fogom vezetni, természetesen azok környezetbarát változatát, s ha akarod látni az egész csontrendszeredet, Vili, nem csak a kezedét, majd én elintézem, láthasd csak, Vili. És még azt is mondtam, hogy igazad van, Vili, ma már bizonyos vállalkozások, amelyek adnak magukra, legfőképpen a környezetügyiek, mint az enyémek is, nem nélkülözhetik az atomot, Vili, természetesen a környezetnek egészséges atomot. Akkor pályázhatnék atomkutatási pénzekre, Vili, huha, mondhatom, nem volna semmi. Figyelj, Vili, a kor logikája azt diktálja, használja fel az atomot a magánember is, ha nem haladsz a korral, lemaradsz, és akkor cseszheted, öregem, Vili. Nevet, harsogva, nevet, röhög. És még azt is mondtam, Vili, emlékszel, hogy ma már nem léteznek korlátok. Érted, Vili?! Most valami olyasmit kell csinálnunk, sok sikeres üzleti akciónk után, ami meghozza a betetőzést. És mi lehet ez, Vili, mint a legvégső dolog? Ha a felszínen akarok maradni, Vili, rájöttem, bizony érzékeltetnem kell a konkurenciával és az államférfiakkal, ugyan államférfiak, szóval a politikusokkal, illetve politikusként villogó véglényszerű, tehetségtelen és tehetetlen alakokkal, Vili, ahogy te emlegeted őket, sőt a lakossággal is, Vili, mindenáron érzékeltetnem kell, hogy bevethetem az atomot, Vili, persze, megismétlem, hogy a környezetkímélő változatát, Vili. Az erkélyeken harsányan röhögnek, majd mindannyian eltűnnek.

ZOTYÓ Beül a nyugágyba a teraszán, működésbe hoz egy szerkezetet, amely a nyugágyat jócskán felemeli, s onnan a magasból merően nézi a díszerkélyen ülő V. Vilmost, aki viszonzásképpen szintén merően nézi őt. A bérház első erkélyére kitelepszik Anyika.



Uploaded byBenkő Márti
PublisherL'Harmattan
Source of the quotationBerkovics György: A százéves táncosnő - Három színmű

Request a translation

Here and now you can request a translation of this work to another language. We will store your request and show it to the world to fulfill it. We cannot promise anything ... but maybe someone will do the hard work and translate this title for you. If you provide us you e-mail address, then we will notify you whenever someone uploads her/his translation.

LanguageRequests+1
Albanian
Belarusian
Bulgarian
Catalan
Czech
Danish
Greek
English
Esperanto
Spanish
Estonian
Finnish
French
Irish
Galician
Ancient Greek
Croatian
Armenian
Icelandic
Italian
Latin
Luxembourgish
Lithuanian
Latvian
Macedonian
Maltese
Dutch
Norwegian
Occitan
Polish
Portuguese
Romanian
Russian
Slovak
Sloven
Serbian
Swedish
Turkish
Ukranian
Yiddish

Send me an e-mail when the translation is ready:


minimap