Vados Anna: Vidám fecskendők

Szűk és piszkos udvaron állunk,

körözve lassan, egymással

szemben, feltartott kezemben

fecskendő. Így kezdődik.

Apró vagyok. 

Aki velem szemben áll, kétszer

nagyobb nálam, és ha sovány is,

férfi.

Amikor minden veszni látszik, az

emeleti ablakból kihajol egy nő,

Céloz, hajít, feldől a férfi.

A torkából kiáll egy fecskendő.

A nő kinéz az ablakból.

Pontos a keze, orvos.

Egyedül maradok a házban.

Hatalmas a rendetlenség.

A nagybátyám tetováló,

csorog szét a fekete festék,

amit nekem kell

felvakarnom. Feketére

festem a hajam.

A barátnőm gyönyörű, szőke tünemény,

mert mindenre hajlandó, 

bejelenti, hogy elhagy: 

pornózni fog.

Mennék a lépcsőn, jön föl a stáb:

egy tizenöt tagú csapat.

Harsogva magyaráznak és

vakok. Terelgetem őket kifelé.

Kitárom az ajtót, egy parkba

lépek, májusi zsongás, verőfény, 

kockás plédeken kis családok

majálisoznak, távolabb vidám óriáskerék.

Néhányan szólnak, kijött az özvegy.