Vados Anna: Transfers (Átszállások in English)

Kocka alakú a váró. 

Beton és üveg, fikusz a sarokban,

kilátás egy kisvárosra, hátrébb a tenger.

Kire, mire vársz, amikor mindenki elment,

talán, hogy felfogd végre, itt vagy egyedül.

Ők már fényes irodákban ülnek,

amíg te itt,

és a mindig egyforma hangú nőt hallgatod,

tájékoztatjuk kedves utasainkat, és a vonatra

várakozókat, hogy a menetrend szerint –

Jelentéktelen vagy, azért hagytak itt,

nem ez az igazság, de ezért remeg

a köldököd mögött a tenger.

Ezt a hangot verik vissza a partok,

nem vagy fontos, nem vagy fontos,

felcsapnak és visszahúzódnak,

sirályok ereszkednek a kikötőbe,

itt lettél hagyva,

olyan ez, mint az évszakváltások

rendje, vagy a vonatkésés,

amikor felszállsz, hogy benyiss hozzájuk,

kilincs a kézben, felnéznek rád,

távoli az ismerősök arca,

a szívélyességtől ráncos a bőröd,

ha behunyod a szemed, érzed

a hánykolódást, 

ahogy a várakozás meg a búcsúzkodás

hullámokat vetnek.

Square-shaped waiting room.

Concrete and glass, plant in the corner,

View on a town, behind it the sea.

Who or what are you waiting for, when everyone else has left,

Maybe so that you’d realize, you are here alone.

They are sitting in bright offices,

While you,

Listening to the woman with the voice that’s always the same

Dear Passengers, your attention, please!

We are sorry to announce that –

You are worthless, that’s why they’ve left you here,

This is not the truth, but this is why

The sea behind your navel is trembling.

Its sound is echoed by the shores

You are not important, you are not important,

Plunging and surging,

Seagulls descend to the port,

You are left behind here,

This is like how seasons

Change, or the delayed trains,

When you get on, to open the door to them,

With the handle in your hand they look up

Distant faces of acquaintaces,

Your skin wrinkled by cordiality

If you close your eyes, you can feel

The tumble

As the waits and the farewells

Stir waves.